3. Mindenkinek elég rossz napja van, kivéve a fangirlnek, ő jól jár
Kora reggel Jared békésen tűrte, hogy a Jeannie, a fodrász,
komótosan turkálja a haját. Nem igazán értette, hogy mi értelme van hajlakkot
fújni a borzos séróra, mivel alaphelyzetben is mindig ugyanúgy áll, de hát
ilyen ez a show-biznisz. Mindeközben lankadatlanul tömte magába a nyúlós,
ragacsos cukorkákat. Ám tetemes mennyiségű édességbevitel ellenére sem volt jó
kedve, még mindig meglepő mértékben bántotta, hogy úgy összekaptak Jensennel, aki
egyébként már jócskán elkésett. Pedig az mindig is Jared reszortja volt.
Már a kikenéssel is végzett, mire Jensen végre megjelent,
megfejthetetlen kedélyállapottal. Visszafogottan mosolygott a szőke
sminkeslányra.
- Bocsi – mondta neki előre, kissé szégyellősen, majd a
székre vetetette magát, és fény alá dugta arcát. Enyhe zöldes-lilás árnyalatban
díszelgett az álla. Na ja, Jared keze nyoma!
- Jó, ég, mit műveltél – sóhajtotta az rosszallóan, és
egyszersmint aggódva.
- Nekemjött az ajtófélfa – hozta fel ezt az igen átlátszó
kifogást - Ez van no, a borotválkozáson már túl vagyok, szóval ess nekem!
Miközben Jensen külsődleges igazgatása folyt, Jared odakint
a falnak támaszkodott, kezeit mélyen zsebébe rejtve. Komolyan mindenféle
egoista felsőbbrendűség-érzet lehámlott róla, és elhatározta, hogy ma reggel,
ha törik, ha szakad, kibékül Jensennel. Ilyen frusztrált közegben nem hogy Sam
nem tud lenni, de még csak önmaga sem. Aznap reggel még csak flörtölni sem volt
kedve az édes kis Jeannievel, pedig mindig meghozta a gusztusát az, ahogyan a
csajszi kezei matattak a hajában. Milyen jól is esett megdugni egyszer-kétszer
meló előtt! De akkor még ehhez is túlságosan le volt lombozva.
- Helló, haver! – kiáltott Jensenre tettetett lazasággal
amikor az kisétált az ajtón.
- Pff, már megint – motyogta magának az, amikor meglátta a
forgatásra kikészített csinos kis Jaredet. De aztán megzabolázta fancsali
képét, és automatikusan előjött az a színész-énje, aki tökéletesen uralni tudta
a helyzetet.
- Na hello – válaszolta energikusan, boldog mosollyal arcán.
Jensen mindig is vitathatatlanul jó színész volt.
- Hallgass meg, légyszi – kezdte Jared reménykedve a pozitívnak
tűnő köszönéstől.
Jensent akár egészen meg is hathatta volna a vele szemben
tanúsított megalázkodott hangnem, de történetesen nem hatotta meg. Mégis
kiengesztelően csengett válasza.
- Szerintem inkább hagyjuk a picsába – mondotta teljesen
nyugodalmasan – Mondjuk egy kicsit még haragszom, amiért tegnap beverted a
képemet, de profi a sminkesünk, úgyhogy no para.
- Én nem egészen a tegnapra gondoltam – vetette közbe Jared
kissé értetlenül.
- Spanok vagyunk, nem? Úgyhogy felejtsük el az egészet, és
ehhez tartsd magad!
- Mi, akkor ennyi lenne? Nincs harag?
Jensen erre válaszul barátságosan meglapogatta Jared hátát,
majd elindult a forgatási helyszínre. Persze nem bocsátott meg, de reménykedett
abban, hogyha eljátssza, akkor az lassan valósággá is válik.
Hát nem vált. Az elkövetkezendő egy hétben szemernyit sem
enyhült megvetése és haragja Jared iránt, de ő ezt nem érezte, így hát megkönnyebbülten
mókázta végig a forgatásokat.
Késő délután járt már az idő, és Jensen unottan üldögélt a
kamerák hatótávolságán kívül, bágyadtan bambulászva a semmit. Akadt még dolga a
mai napra, de már lassan egy órája vették Sam és Ruby egyik hosszabb jelenetét,
mert az egyikük mindig belebicsaklott a szövegbe, vagy elröhögte a dolgokat. Persze
az volt a baj, hogy Genevieve elég nehezen bírta Jared folyamatos
vicceskedését, meg a pikírt megjegyzéseit, ami nem is csoda, tekintetbe véve,
hogy alig két hónapja váltak el, hat hónapnyi feledhetetlennek nem nevezhető
házasság után. Nem tudni, a lány miből hitte, hogy ő majd betöri a nagy
szoknyapecér macsót, vagy hogy elég lesz neki a nyitott kapcsolat, de elég
hamar rájött, hogy ez bizony baromság. Szívesen otthagyta volna a
Supernaturalt, de hát kötötte a szerződése, és főként nem szívesen mondott
volna le arról a tekintélyes mennyiségű kessről, amit a démon szerepéért
kapott, így hát inkább elviselte az ex-férje faszságait.
Mivel mindenki a forgatás körül legyeskedett, meg azon
igyekezett, hogy kihozzanak valamit az elfuserált jelenetből, Jensen egyedül
volt, és elgondolkodva dobolt ujjaival a térdén. Leginkább akörül forogtak
gondolatai, hogy a jobb lábát vesse-e át a balon, vagy a balt a jobbon, mikor a
körülötte tobzódó csendet megzavarta egy mély, enyhén szexuális beütésű hang.
- Hello.
Mikor felkapta a fejét az isteni Mishát látta maga előtt,
ballonkabátban, slendrián módon kioldódott nyakkendővel.
- Ó! Hát te mit keresel még mindig itt? Már egy órája
végeztél.
- Csak erre jártam – búgta a borostás férfi, és leült Jensen
mellé.
- Így, Castielesen?
- Na ja, még nem jutottam el odáig, hogy átöltözzek.
- Én meg várok a soromra. Szívás!
- Gondolom. De hey, miért nem lépünk le? Ezek tutira
elszenvednek még egy darabig, addig kapjunk be valamit.
- Oké, miért ne?
- Sőt, van egy még jobb ötletem! - Misha idétlenül elvigyorodott
– Menjünk autóval!
- Jaj ne, csak nem arra célzol, hogy megint csórjuk el az
impalát?
- Ugyan, csak kölcsönvesszük...
- A múltkor is, mikor Jareddel lenyúltuk, Erik úgy kiakadt,
hogy egy órán keresztül kiabált velünk. Mondjuk lehet abban az is benne volt,
hogy kicsit meghúztam az oldalát. De hát nem tehetek róla, olyan közel állt az
a villanyoszlop!
- Apropó Jared, látom kibékültetek.
- Aha.
- És mennyire békültetek ki?
- Ááá, Misha! Csak barátok vagyunk!
„Akkor jó” – gondolta a férfi magában.
Elcaplattak a garázsig, ahol az egyik gyönyörűséges Chevrolet
pihent, feltörték a zárat, Jensen a volán mögé pattant, Misha pedig
elhelyezkedett az anyósülésen. Elindultak a legközelebbi Meki felé, ugyanis ha
kajáról van szó, Jensen álmainak netovábbja a big mac.
Útközben kissé megrekedt a beszélgetés, mert Jensen nem
tudott kétfelé figyelni, és annyi esze azért volt, hogy a vezetésre
koncentráljon, Misha viszont egyre csak azon agyalt, hogy miként is
kezdeményezzen a férfinál.
- Te, Jen, szoptak már le vezetés közben? – kérdezte
hirtelen ötlettől vezérelve. Nos, talán nem a legfinomabb módját választotta.
Jensen hirtelen döbbenetében ki is csúszott a sávból, és
majdnem frontálisan ütközött a szembejövő autóval, de szerencsére még idejében
elhúzta a kormányt.
- Jézusom, dehogy. Hogy jut ilyen az eszedbe??
- Hát csak úgy. És kipróbálnád?
Jensen erre válasz helyett enyhén kiakadva behajtott az első
mellékutcába, és leállította a motort, hogy nyugodt körülmények között tudja
lehordani a perverz alakot. Misha ellenben ezt igennek vette, már nyúlt is a
sofőr nadrágja felé, és a szöveten keresztül jól megmarkolta a férfiasságát.
Jensennek egy pillanatra elakadt a lélegzete, de hogy a ráboruló vágytól, vagy
a felháborodástól, azt még ő maga sem tudta. Misha viszont tudta, hogy mit
akar, először is smárolni, így hát Jensen szájához nyomult, aki pedig
reflexszerűen visszacsókolt. Igencsak engedelmességre lett nevelve, így vagy
egy percnyi nyelves játék után jutott csak eszébe, hogy ellökdösse magától a
férfit, és lesegítse kellemesen masszírozó kezét az öléről.
- Mégis mi a faszt művelsz? – kérdezte a dühtől enyhén
remegő hangon.
- Mit művelnék? – Misha ködösen nézett a Jensen szépséges
szemeibe.
- Én is ezt kérdem!
- Hát, gondoltam... – elővette a legmélyebb, iszonyat durván
izgató hangját – Gondoltam előveszem a farkadat, és így, az utca közepén, addig
szoplak, keményen, amíg a számba nem élvezel.
- Te beteg vagy – mondta erre Jensen undorodva – Elkaptad
Jaredtől? Mi van veled ember, elment az eszed?
- Szerintem te is akarod.
- Szerintem meg nem!
- Az előbb még nagyon is úgy tűnt.
- Felejtsd el!
- Na mi van dákóslukkolók? – Ez utóbbi Jared volt, aki hívatlanul
rájuk nyitotta az ajtót, és az fejét Jensen arcába dugta. – Megint kihagytatok
a mókából? Jenny, szerintem nem ártana visszamenned, Erik őrjöngve keres
mindenfelé. Sejtettem, hogy a Meki felé indultál, de miért nem veszed fel a
mobilod?
Jensen válasz helyett kiugrott a kocsiból, és nagy
lendülettel bevágta maga mögött az ajtót, épp csak hogy le nem szelve vele
Jared orrát. Dühödten vette észre, hogy azért nem hagyta teljesen hidegen az
alsóbb régióit Misha ügyködése, de ettől csak még idegesebben kezdett el visszagyalogolni.
- Kocsival gyorsabb! – kiáltott utána Jared, és bemászott a
vezető ülésre, hogy majd ő hazataxizza. De még el se fordította a slusszkulcsot,
mikor Misha leállította.
- Á, hagyd. Morcos megint.
- Mi történt? – kérdezte pletykára éhesen Jared.
- Semmi – mondta Misha rosszkedvűen – Épp ez az, hogy semmi.
- Mi van? – értetlenkedett J.
- Majdnem olyan lassú ma a felfogásod, mint Jensené!
- Na hallod! Túlságosan beleéltem magam a szexjelenetbe
Genivel... Álló fasszal neked se pörög túl az agyad.
- Segíthetek az ügyben – mondta ragadozó hangnemben Misha.
Ugyanis egy kicsit ő is beleélte már magát az előbbi helyzetbe, és semmi kedve
nem volt levadászni valakit, hogy ne kelljen kielégületlenül ágyba bújnia este.
Abban legalább biztos lehetett, hogy Jared nem fogja őt elutasítani, ennyire
már azért ismerte, és gondolta, miért ne? Rögtön a tárgyra is tért, mohón
kigombolta a srác farmerjének gombját, és óvatosan lehúzta a cipzárt. Meg is
bizonyosodott arról, hogy Jared tényleg nem hazudott, teljesen akcióra készen
fogadta.
- Ezt már szeretem – búgta Misha izzasztóan szexi hangon, aztán
lehajolt, s egyetlen mozdulattal kiszabadította Jared férfiasságát, aki csak
nézett, csodálkozva a gyors iramon. Persze egy cseppet sem bánta, rögtön
átengedte magát az idősebb férfi tapasztalt szájának. Mert tapasztalt, az
tutibiztos, olyan szakértelemmel vette kezelésbe Jaredet, hogy annak a szava is
elakadt. Nem sok időt vesztegetett a nyalakodásra, néhányszor végigsimított
nyelvével a Jared szerszámának hegyén, aztán teljes egészében a szájába vette,
és onnantól fogva ki sem engedte belőle, egészen a fináléig. Roppantul nyálasan
dolgozott, és az sem zavarta, hogy a torka is erőteljesen birizgálva van, sőt,
úgy tűnt, levegőre sincs szüksége, ugyanis annak már semmi esélye sem volt a
szervezetébe jutásra, de hát valahogy mégis megoldotta, hogy egy másodpercre se
kelljen elszakadnia kényeztetésének tárgyától. Fejének ütemes mozgásától
eltekintve még néhányszor a nyelvét is bevetette a játékba, és olykor
kényelmesen megszívogatta Jared farkát. Buzgó ügyködése elég hamar meghozta
gyümölcsét, a szolidakat nyögdöső férfi perceken belül a szájába lőtte a tárát,
az ülés támlájára hátravetett fejjel, lehunyt szemekkel sóhajtotta ki magából
az orgazmust. Misha élvezkedve nyelte le a szája tartalmát, majd még az ajkai
szélét is lenyalogatta. Szerette a szexet nőkkel és férfiakkal egyaránt, de ezt
a passzív fajtáját különösképpen. Na puff neki, sokkal kevésbé perverz, mint
megerőszakolni valakit, és sokkal önzetlenebb is.
- Uhh, öregem, ez aztán jól esett – lihegte Jared még mindig
csukott szemekkel. Misha szerényen nézte a szemmel láthatóan alaposan kinyúlt a
férfit, bár némileg türelmetlenül is. Igazán várta már, hogy ő kerüljön sorra.
Jared valószínűleg meg is adta volna neki, amire vágyik, csakhogy a sors
közbeszólt, ugyanis amint kinyitotta a szemeit megpillantotta Jensent, aki hitetlenkedve
nézte őket a szélvédőn túl. Azonban amint lebukott magához tért, gyorsan
megfordult, és szinte futva elindult a forgatásra, ahova nemrégiben annyira
sietett.
- Picsába – reagálta le a dolgot Jared. Ellenben Misha
nemigen foglalkozott az egésszel, túlságosan be volt már indulva, így hát
éhesen csapott le Jared ajkaira, és vadul tépni kezdte a fogaival. Erre viszont
a fiatalabb férfi idegesen taszította el magától.
- Faszom beléd! Nem akartam volna megkóstolni a saját
gecimet! – Undorodva törölgette a száját.
- Na mert te pont úgy nézel ki, mint aki még soha nem kóstolta
meg! – vágott erre vissza Misha sértődötten.
- Leszarom. Na szálljál kifelé a kocsiból, de gyorsan!
- Mi van?
- Jól hallottad. Húzzál kifelé! Nem láttad, hogy Jensen
mennyire kiakadt? Utánamegyek.
- Leszarom Jensent – mondta felháborodottan Misha – Kurvára nem
fogsz engem így itt hagyni!
- Fogadjunk?
Jared, visszaélve a helyzettel, hogy Misha, érthetően, egy
kissé be van lassulva, átnyúlt mellette, beakasztotta ujjait az ajtónyitóba,
majd ugyanazzal a mozdulattal kivágta az ajtót, és szó szerint kilökte rajta a
férfit, de úgy, hogy szerencsétlen nyekkent egyet a földön. Természetesen nem
várta meg a reakcióját, gázt adott, és úgy ahogy volt, nyitott ajtóval, és cipzárral
otthagyta a férfit.
- Ezért kicsinállak! – üvöltötte utána Misha, miután
feltápászkodott, és fájósan megsimította a fenekét. Aztán hozzátette, inkább
csak magában dünnyögve – Hát ez lenyűgöző. Ezt érdemlem én?
Eszébe jutott, hogy a kocsi után rohan, elvégre nem járhat
az még olyan messze, hogyha csak Jensent akarta felvenni a másik Jé, de aztán
elvetette az ötletet, ez igazán nem illett volna az imidzséhez. Egyénként mikor
kinézett a mellékutcából az impala után, az már sehol sem volt. Elképzelhető,
hogy Jare úgy rángatta be Jent az anyósülésre, ahogy Mishát ki? Hát ez nagyon
is valószínű. Igazán, mire is lehetett számítani valakitől, aki megerőszakolta
a legjobb barátját?
Misha rosszkedvűen Castiel ballonkabátjába süllyesztette a
kezeit, és hazaindult a főút mentén. Gondolta, a hosszú sétától legalább
lenyugszik egy kicsit, és nem veri agyon Jaredet, viszont nem is veri ki
magának, az annyira megalázó. Már lassan negyed órája gyalogolt visszafelé,
magában még mindig hőbörögve, amikor mellette hirtelen nagy robajjal eldőlt egy
bicikli, és egy nő szitokszavai lengték át a légteret. Misha igazi úriember,
szóval gondolkozás nélkül odasietett, és felsegítette a földön elterült nőt.
Azért ha már idáig eljutott, alaposan le is stírölte, és meg kell hagyni, nem
volt egy csúnya jószág: hosszú haj, meg szoknya alól kilógó combok, csinos
pofi, szóval minden, ami kell. A nőci nagyban el is kezdett hálálkodni, de
aztán ahogy nézte Mishát egyszer csak elhallgatott, nagy szemeket
meresztgetett, aztán ujjongó hangon elkezdte.
- Wow, te nem Castiel vagy? A Supernaturalből?
- De – válaszolta mosolyogva Misha. Mindig örült neki, ha
felismerik, még ha nem is igazi névről, meg eszébe jutott, hogy még mindig a
Cases cuccok vannak rajta.
- Jaj, annyira imádlak! – A teljesen átváltott
fangirl-üzemmódba, ahogy az nem ritkán szokott történni ilyen helyzetekben. –
Mondjuk Deant jobban, de titeket ketten együtt, komolyan mondom... Egyszer
írtam egy fanfixet... Na de mindegy. Te figyelj... Kérhetek egy autogramot?
- Persze – mondta elnézően Misha.
A csaj rögtön elkezdte felforgatni a hátizsákját, és vagy öt
percet kutakodott benne, mire sikerült előkaparnia egy tollat. Azután csábos
pillantást vetett a férfire, majd jó pár centivel lejjebb húzta a felsőjét, oly
mértékű dekoltázst teremtve, hogy ha a mellbimbója épp nem is látszott ki, de a
finom, sötétebb bőr körülötte már igen. Ez természetesen Mishát igen érzékenyen
érintette, jelen helyzetében különösképpen, ugyanis még mindig a nemrég
lezajlott események bűvkörében leledzett.
- Ide szeretném kérni – nyekegte szexinek szánt hangon, és
megrebegtette a szempilláját. Szó se róla, Misha általában csak poénból kezdett
ki a rajongóival, meg egyébként is, jobban szerette a férfiakat, de ezt a
lehetőséget nem bírta lepasszolni. Szóval finoman megfogta a nő derekát,
magához húzta, és gyorsan odaskiccelte a nevét az egyik mellére, aztán
meghipnotizálta a szépséges kék szemeivel.
- Dugtál már angyallal? – kérdezte elmélyített hangon,
egyszerűen és lényegre törően. A csaj ettől úgy ledöbbent, hogy válaszolni se
tudott, csak nézett, enyhén nyitva felejtett szájjal. De Misha nem is várt túl
sokat a válaszra, inkább hosszan és nyálasan lesmárolta. A nőci magához térvén
belekuncogott a csókba, aztán buzgón viszonozta (ezért igazán nem kárhoztathatjuk).
Misha persze számított erre az igenre, így hát kézen fogta a lányt, és néhány
méterrel arrébb húzta, az egyik ház kapujának mélyedésébe, ahol nagyjából
észrevétlenek lehettek a főútról nézve, és folytatta a lány csókolgatását.
Eléggé idegesítette, hogy a lány folyton a szájába kuncog, úgyhogy inkább
áttért a nyakára, azt is végignyálazta, jól belemarkolt a hosszú, sötét hajába,
másik kezével pedig a mellét kezdte masszírozni. Erre az végre abbahagyta a
viháncolást, és, nagy megkönnyebbülés, sóhajtozni kezdett. Misha nem akart túl
sokat törődni a lánnyal, de erre nem is volt szükség, „angyal” létére ördögien
értett a dolgához. Hamarosan felgyűrte a csajszi szoknyáját, és simogatni
kezdte a lába között is. Már a bugyiján keresztül is megérezte, hogy elérte,
amit akart, így hát félrehúzta a finom, csipkés anyagot, és izgatottan, szinte
kapkodva belemártotta az ujját a nedvességbe. A lányka erre egy kicsit
hangosabbat sóhajtott, és reflexből lehunyta szemeit, de aztán gyorsan nagyra
is nyitotta őket, hisz bűn lett volna lemaradni egy ilyen vizuális élményről.
Misha is rá nézett, hagyta, hogy összekapcsolódjon a tekintetük, nagyon is jól
tudva azt, hogy milyen hatással van mindenkire a lélekbemarkolóan gyönyörű szeme
(üssetek le, ha túloznék). Egy kevés ideig kényeztette így a lányt, hogy az
teljesen elveszítse a fejét, aztán egy kicsit elhúzódott tőle, de csak annyira,
hogy legyen helye kigombolni a nadrágját, és előkapnia az alsónadrágja
tartalmát. Addigra már bizony elmondhatatlanul fel volt pörögve, ezért
tétovázás nélkül újra a falhoz szorította a nőt, felemelte az egyik lábát, és
szép lassan betolta neki. Totál kész volt, ahogy a forró, nedves közeg
körbevette a férfiasságát, és cseppet se finoman, viszont annál gyorsabban
mozogni kezdett, és mély, szinte állatias morgásokat hallatott. A lány ellenben
magas hangon kezdett nyöszörögni, és higgyék el, nem a fájdalomtól. Felemelt
lábát a férfi derekára kulcsolta, de nagyon kapaszkodnia kellett a vállaiba is,
mert a másik lába nagyon remegni kezdett, és nem bírta el a súlyát. Hamarosan
már csak Misha tartotta őt, a fenekénél fogva, ami nagy szó, mert ő sem volt
már igazán magánál. Pár percig tartott csak az egész, aztán a lány intenzíven elélvezett,
és ahogy Misha megérezte ezt, ő is utána ment, meglepően nagy hanggal. Egy
ideig maradtak ugyanabban a pózban, és csak pihegtek, aztán, amikor Misha úgy
ítélte, hogy a csaj már meg tud állni a saját lábán, kibújt belőle, és ellépett
a faltól. Nyugodtan visszacsomagolta a nadrágját, felnézett, és rámosolygott a
nőre, aki még mindig teljes ziláltságában, csillogó szemekkel, rajongva nézte
őt.
- Gyönyörű vagy – hazudta neki, aztán még egyszer odalépett
hozzá, és megsimogatta az arcát. Tényleg nem igazán szokott ő ilyet csinálni,
mármint kihasználni a rajongóit, így hát kicsit zavartan nézte még egy ideig,
nem tudva, mit tegyen, aztán egyszerűen megfordult, és ott hagyta.
Most már viszont kifejezetten boldogan tette meg a hazafelé
vezető utat.
<<előző rész következő rész>>
<<előző rész következő rész>>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése