4. Átkozott majdnem – azaz Misha mindig megszívja
Jared nem igazán tudta, hogy mit mondhatna a mellette
kuksoló Jensennek. Azt hitte, az egy nagyon jó jel, hogy a barátja simán beült
mellé a kocsiba, de úgy tűnik, csak minél hamarabb vissza akart jutni a
forgatási helyszínre, mert aztán nem bírta szóra bírni.
- Figyu, Jens, nemtom, mi bajod van, de sajnálom, hogy
láttad – mondta szabadkozva, ahogy lassan elérkezett úti céljukhoz.
- Szarok rá – mondta az idősebb férfi hidegen.
Ez eléggé érthetően és logikusan hangzott. Végülis mi köze
van neki ehhez az egészhez? Nem Mishához vagy Jaredhez ment vissza, hanem az
impalához, hogy ugyan már, mégiscsak azzal menjen vissza, mert minek gyalogolna
fél órát, ha öt perc alatt is meg tudja tenni utat? Igazán nem akarta volna
kettejüket ilyen helyzetben látni, csak valahogy ledermedt, és nézte döbbenten,
hogy mit művelnek ezek. Pedig semmi szokatlan nem volt benne, Jaredről nagyon
jól tudta, hogy minden nap ilyesmiket csinál, és rövidke kirohanása után már Misháról
is, de azért így „rájuk nyitni”, hát, eléggé sokkhatás volt.
- Nemtom mi van veled – folytatta Jay idegesen -, de ne
csináld már megint... Tényleg bocs, ha arról van szó, hogy elhalásztam előled
Mishát.
- Nem izgat Misha – vágta rá túl gyorsan Jens. Valójában már
nem tudta, hogy mi van, mert tényleg nem érdekelte az idősebb férfi, de nem
tudott szemet hunyni afelett, hogy fél perc alatt elég rendesen fel tudta
izgatni őt.
- Mármint nekem tényleg nem állt szándékomban... ő mászott
rám.
- De azért nem lökdösted le magadról.
- Haver, te se lökdösted volna! Amiket ez művelni tud a
szájával, anyám!
- Tájékoztatásul közlöm, hogy én lelökdöstem – folytatta Jen
gúnyosan, aztán, miután éppen leparkolt a kocsi, gyorsan ki is szállt belőle. –
De mondom, hogy teszek rá magasról, azt csináltok, amit akartok. Nem fogom
kikiáltani a sajtónak, ahogy eddig sem tettem. – Ezzel bevágta maga után az
ajtót.
Jared csak nézett utána egy ideig csodálkozva, mert nem
tudta nem észrevenni a vele szemben tanúsított féltékeny feleség-hangnemet, de
azt sem, hogy ő meg kifejezetten rosszul érezte magát miatta. Persze, nyilván
nem akart kellemetlen perceket okozni a legjobb barátjának, de, Jesszus, miért
kéne neki egy ártatlan kis szopás miatt rosszul éreznie magát? Értetlenül
csóválta a fejét, aztán úgy döntött, hogy egyetlen dologgal tudná magát felvidítani,
mégpedig egy jó kis szexszel. Gyorsan végiggondolta, hogy kik is lennének, akik
most azonnal bevállalnák őt, aztán a lista háromnegyedét kihúzta, mert perpill
semmi kedve sem volt nővel dugni. Aztán hirtelen egy jó nagyot vigyorgott,
beindította a motort, és csupán csak pár száz métert gurult vele, aztán
leparkolt az egyik lakókocsi előtt. Türelmetlenül kopogott az ajtón, mire
rosszkedvű morgás hallatszódott ki, de azért kinyílt az orra előtt.
- Hello, Jim – mondta Jared az idős férfinek, és kiült az
arcára a kaján vigyor. Jim Beaver már nagyon jól ismerte ezt a vigyort, és
nagyon szerette is, mert akárhányszor meglátta, tudta, hogy számíthat egy minimum
fél órás vad ágycsatára. Természetesen előzékenyen beinvitálta a fiatalabb
férfit, aki nem is kérette magát, amint becsukódott mögöttük az ajtó nekiesett vendéglátójának.
Nem csókolta meg őt, nem, utálta megcsókolni, rémes érzés volt, ahogy a
szakálla csiklandozza az arcát, inkább gyorsan a lényegre tért, letépkedte róla
a ruhákat, és jobb kezével izgatni kezdte a farkát. Általában az idősebbekkel
nehezebb, sokkal tovább tart, míg akcióra képessé teszi őket, de Jimmel szinte
semmit sem kellett csinálni, és ezt bírta az öregben. Jim viszont egyszerűen
mindent bírt Jaredben, élete során nem sok emberrel találkozott, aki ennyire jó
lett volna az ágyban – és nem mellesleg fiatal volt, szexi, és mégis szívesen bevállalta
az idősebb férfit. Ráadásul ingyen. Mi mást akarhat az ember? Így hát gyorsan
el is rángatta az ágyához a fiatal kis husit, hátradőlt, és magára húzta őt.
Villámgyorsan lehámozta róla a felsőt, lehúzta a nadrágjának cipzárját, és
megragadta a merevedését. Szóval, ez a srác mindig fel van izgulva? Nem csoda,
ha nem elég neki egyetlen ember, hogy kielégítse.
Jared fogta magát, legurult az ágyról, és lehúzta magáról a
nadrágot, az alsójával együtt, mint általában. Mielőtt visszamászott volna
engedelmes szeretőjére, az éjjeliszekrényhez kúszott, kihúzta az alsó fiókját,
és kikotorta belőle a síkosítót. Természetesen tudta, hogy hol a helye, eléggé
otthon érezte már magát ott.
- Fordulj meg! – követelte Jared hideg hangon, és Jim persze
azonnal engedelmeskedett neki. A félhosszú hajú férfi a markába nyomott egy jó
nagy adagot a síkosítóból, majd az ágyra térdelt.
Nagyjából öt perc múlva Kira, Jared személyes lóti-futija
fáradtan battyogott el Jim lakókocsija mellett. Hosszú napja volt, és már alig
állt a lábán, de tudta, hogy még háromnegyed óra, míg hazaér, és másnap reggel
megint nagyon korán kell kelnie, hogy mindenki előtt beérjen, felkészítse a terepet,
és főzzön kávét, azután pedig újabb végtelen órákon keresztül lesse Jared
kívánságait, és eltűrje a piszkálódását. Amikor ide került azt hitte, nagyon
szerencsés, mert hát a sorozat elég híres ahhoz, hogy ezután talán valahol
máshol egy jobb pozíciót is elérhessen, ráadásul egy ilyen híresen jókedvű stáb
tagjaként kezdheti a pályafutását. Persze akik azt mondták, hogy mindig jó itt
a hangulat, azok nem voltak Jared csicskásai, valószínűleg inkább dugtak
Jareddel, így ezek után naná, hogy csak ódákat tudtak zengeni. Igen, minden
bizonnyal ez történt.
Efféle gondolatok keringtek Kira fejében, amikor is
megütötte a fülét valami egészen félreérthetetlen hang, ami a közvetlen
közelében hangzott fel. Kíváncsian kapta fel a fejét, és igencsak csodálkozott,
amikor belőtte a zajok forrását. Persze próbálta meggyőzni magát, hogy semmi
köze nincs az egészhez, meg egyébként sem érdekli, de ez nem jött be, így hát a
lakókocsihoz settenkedett, és bekukucskált az ablakon. Rögtön hátraugrott pár
métert, majd egy perces néma döbbenet után eldöntötte, hogy másnap felmond.
Forgatás után Jensen, mielőtt még bárki is letámadhatta
volna (értsd: Jared, vagy Misha), bezárkózott a lakókocsijába, és búsulásra
adta a fejét. Mit ártott őt, hogy meg van áldva egy seregnyi önző, kanos
idiótával? Miért?? Úgy döntött, hogy inkább lefekszik aludni, mielőtt nagyon
felhúzná magát ezen az egészen, plusz túlságosan unatkozott, nem nagyon kötötte
le a gondolkozás, találják ki, miért. Egyéb gondjai is adódtak: ugyan a
forgatás idejére teljesen lelohadt gerjedelme, amit Misha okozott neki,
valószínűleg mert túlságosan lefoglalta a Deankedés, most viszont újult erővel
tért vissza. Sőt, azon kapta magát, hogy újra és újra arra a bizonyos csókra
gondol, amit lefolyt kettejük közt, mielőtt még ellökdöste volna magától. Sőt,
egészen titokban még az is eszébe jutott, hogy talán kár volt akkor kiszállni a
kocsiból.
„Micsoda? Még hogy kár? Hiszen nem vagyok buzi!” – kiáltott
fel magában dühösen, mégis minden meggyőződés nélkül. Az alsógatyája tartalma ugyanis
egyáltalán nem értett vele egyet. És hát, legyen akárhogy, férfiember az ilyen
helyzetet nem tűrheti sokáig. Rosszkedvűen gombolta ki a nadrágját, le sem
húzta magáról, csak kisegítette a farkát, és gyakorlottan verni kezdte.
Nemsokára már egyáltalán nem volt rosszkedvű, rendesen beleélte magát a
helyzetbe, és elég hamar eljuttatta magát a csúcsra. Talán nem olyan magasra,
ahogy valaki mással képes rá, de azért így sem volt rossz. Elégedetten
végignyúlt az ágyon, és csak azt az egyet nem értette, hogy miért gondolt intim
pillanatai közepette egyfolytában arra, hogy Jared milyen szexi nyögéseket
produkált a kocsiban, amikor Misha a szájába vette. De aztán már nem is volt
ideje ezen filózni, mert elnyomta az álom.
Másnap reggel persze aztán mégsem úszta meg a találkozást
közeli rajongóival, miután épp csak hogy rendbe szedte magát az éjszakai kis
önmagával folytatott kalandja után, ami után sikeresen úgy bealudt, hogy
pokolian elzsibbadt a nadrágjában felejtett keze reggelre, más szerveiről nem
is beszélve. Amint kinyitotta a lakókocsija ajtaját, hogy szerezzen némi kaját
késő délelőtti jelenete forgatása előtt, rögtön Mishába ütközött, aki
kényelmesen ült az útpadkán a közvetlen közelében, és úgy tűnt, már jó ideje űzi
ezen unalmas tevékenységet. Szemmel láthatóan őrá várt, mert amint meglátta,
felpattant, és integetve hozzá sietett. Jensen buzgón forgatta a szemeit,
zavarát leplezve, mert ugyan az utóbbi időben igazán megszokhatta volna az
efféle helyzeteket, de nem készült fel Mishára így ébredés után.
- Hello – köszönt azért viszonylag barátságosan.
- Szia, Jen! – felelt neki a férfi hasonló hangnemben, de
utána megtorpant, és ő is zavartan simított végig a borostáján.
- Ne fáraszd magad, kitalálom – segítette ki maró gúnnyal
Jen. – Sajnálod, hogy tegnap akaratom ellenére le akartál támadni, nem úgy
gondoltad, felejtsük el.
- Hát igen, valami ilyesmi – vallotta be Misha.
- Ismerős szöveg. Előbb Jared, most meg te... Mi a véres
kibaszott pokol van veletek srácok?
- Azért az nem volt ugyanaz – vetette közbe sértetten az
idősebb férfi.
- Hja persze. Csak mert te nem jutottál el odáig, hogy
gerincre fektess... én nemigen látok különbséget.
- Na figyelj – Misha itt megragadta Jen ruhaujját, és nagyon
komolyan a férfi szemébe nézett, az pedig nem ellenkezett. – Sose akarnék neked
ártani! – Elővette a lehető leghipnotikusabb ártatlan-kék szemeit. – Azt hittem,
hogy te is akarod! Mi a francnak húzódtál le különben azonnal az út szélére?
Nekem ez nagyon úgy tűnt, mint egy fuckyeah.
- Hát tévedtél! – vágta rá Jensen dühösen, én megpróbálta
félrehúzni a karját, de nem olyan erősen, hogy kiszabaduljon a nem is túl
határozott szorításból.
- Ha így van, akkor sajnálom. De egészen biztos, hogy így
van?
- Ezt meg hogy érted? – kérdezte Jen most már egyértelműen
sértetten.
- Tudod, hogy járja a mondás, magadat becsaphatod, de a
testedet nem. Én meg mit mondjak, elég jó megfigyelő vagyok.
Erre Jensen egészen lemerevedett, aztán lassan lehajtotta a
fejét, de nem ellenkezett. Végülis simán letagadhatta volna, de eszébe jutott a
tegnap esti vad izgalma, és nem tudta figyelmen kívül hagyni. Misha elengedte
végre a karját, és zsebre dugta (mármint a sajátját, nem Jensenét).
- Na és? – kérdezte a fiatalabb férfi, még mindig inkább a
talajt szemlélgetve, mint barátját.
- Semmi. Csak én úgy látom, hogy neked nagyon is tetszik ez
a dolog, szóval... gondoltam megpróbálhatnánk újra, úgy értem előröl. Egy
kicsit lassabban, ha neked úgy jobb.
- Öööhm, én egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ez jó
ötlet – felelte kínos bizonytalanságban Jen. – Nekem van feleségem, sőt,
szeretem őt. Hovatovább nem vagyok buzi.
- Tőlem – közölte vállát vonogatva Misha. – De nem tudod mit
hagysz ki. Csak mert egy agresszív tirpákköcsög elbaszta az első alkalmadat,
úgy értem szó szerint! Tényleg sajnálom ezt, mert ha velem kerültél volna össze
először... Szóval én megmutatnám, hogy tud ez cseszettmód jó is lenni. De még
mennyire!
- Talán, de minek bonyolódjak bele ebbe az egészbe? Különben
is valószínűleg csak arról van szó, hogy már több mint egy hónapja nem láttam
Danneelt, és ugyanannyi ideje nem dugtam senkivel! Kivéve persze azt a mocskos
kis ügyletet Jareddel, de azt nem nevezném dugásnak, inkább úgy mondanám, hogy
ő megdugott engem.
- Te tudod! De csak egy jó tanács: úgyis addig fogja
piszkálni a fantáziádat, míg nem mindenképp kipróbálod valakivel normálisan.
Erre Jensen megint nem felelt, mert egyszerűen nem tudta
magában eldönteni, hogy van-e akármi értelme annak, amit Misha zagyvált neki,
vagy ő is csak arra gyúr, hogy az ágyába csábítsa. Mostanában úgy látszik,
mindenkinek ez a célja. Mindazonáltal vele talán nem is olyan nagyon rossz
ötlet, ha csak arra gondolunk, hogy már csókolni is milyen jól tud, hát még
másféle dolgokat, például olyasmiket, amik képesek olyan szexi nyögésekre
késztetni Jaredet, mint amilyenekre. Nem mintha nem lenne több ellenérv, mint
mellette szóló, mint például, hogy mióta együtt van Genivel igazán nem sokszor
csalta meg a lányt, meg amúgy is, ő nem is buzi!
Misha észrevétlenül otthagyta Jensent, hadd rágja át az
egészet, és nagyon elégedett volt magával. Tudta, hogy sikerült teljesen
összezavarnia a fiút, aki már így is épp eléggé kutyult lelkiállapotban
leledzett a nemrégiben lefolyt nemkívánt szexuális élményei miatt. Erre még egy
lapát bódító csókokból, és jóindulatból, aztán meg majdnem kész is. Misha
eldöntötte, hogy nem fog egyszer bakot lőni a sráccal kapcsolatban, ugyanis
egyre jobban meg akarta szerezni magának, már maga sem tudta miért. Talán, mert
kihívás volt, talán, hogy segítse Jensent kicsit rendbe jönni magával, mert
perpill nincs, ez nagyon is nyilvánvalónak tűnt. Talán csak hogy borsot törjön
Jared orra alá, mert úgy érezte, ez igenis irritálna az ifjabb J-t, mert úgy
tűnt, ezen egyszeri alkalom után is hajlamos dugipajtásnak tekinteni Jent, még
úgy is, hogy nemigen remél folytatást. Meg hát, lássuk be őszintén, ki ne
akarna bepróbálkozni Jensennél, ha úgy gondolná, hogy lehet esélye? Márpedig
Misha nagyon is úgy gondolta.
...
Késő estére járt már az idő, Jensen régen végzett az utolsó
jelenetével is, és fáradtan nyúlt végig az ágyán, otthonos kis lakókocsijában.
Szokatlan jó hangulatban volt, érezte, hogy aznap mesterien hozta Deant, és úgy
általában is vidáman telt a forgatás. Persze, mert Jarednek is szuper kedve
volt, és bohóckodásával mindenkit jó kedvre derített maga körül. Nem volt
titok, hogy Jared veszett nagy boldogságát a másfél hete érkezett új
alkalmazottnak köszönheti, aki a hirtelen lelécelt Kira helyett került a
bagázsba, és aki szíves örömest vállalta Jared személyes csicskásának szerepét.
A meglepően helyes, és meglepően fiatal kissrác, Jeremy, az első pillanattól kezdve
odavolt Jaredért, és bármit nevetve megtett érte, amit a színész alaposan ki is
használt. Rögtön a lakókocsijába költöztette a fiút, pontosabban is az ágyába,
és ki sem engedte onnan, ha nem volt muszáj. Így hát Jerry nem lett éppen
értékes munkaerő, de ezt mégsem bánta senki, mert neki köszönhetően legalább
Jareddel nem volt annyi baj. Jensent is boldoggá tette, hogy örökösen vidámnak
találta a barátját, és azt sem érezte óriási problémának, hogy így nem tudtak
annyi időt együtt tölteni, mert Jared szinte az összes szabadidejét a
lakókocsijába zárva töltötte új kedvencével. Újabban egyáltalán nem bánta, ha
nem kellett a szükségesnél többet egy levegőt szívnia a másik J-vel. Persze még
így is naponta több órát voltak együtt, de nagyrészt mint Sam és Dean, és az
valahogy mégis kicsit másmilyen volt.
Egyetlen dolog volt, ami kicsit belerondított Jensen
általános jókedvébe, mégpedig a tény, miszerint Misha bármelyik pillanatban betoppanhat.
Bár ugyanez volt az is, ami kellemes izgalommal szorította a gyomrát, és
fűtötte a lázasra vérét. Misha már két hete minden éjszakáját Jensennel
töltötte, és, kapaszkodjon meg mindenki, nem feküdtek le. Nagyrészt azzal
foglalatoskodtak, hogy eszüket vesztve smároltak, maximum a kevéssé kényes
helyeken simogatták egymást, de bármennyire is fel voltak izgulva, mégsem mentek
el tovább. Ez pedig, figyelembe véve, hogy pasik, több, mint nagy szó. Már-már
hihetetlennek hangzik, de mégis. Jensen nagyon is jól érezte, hogy minden rajta
áll, ha ő megtenné az első lépést, akkor Misha kész lenne bármire, de még
mindig képtelen volt megtenni. Pedig már olyan hatalmas, elemésztő hévvel
kívánta a férfit, amit ki sem nézett volna magából, és amit nem tapasztalt még
soha, lányokkal kapcsolatban sem, de mégis megakadályozta őt egyrészt egy
nagyon mélyről fakadó szégyenérzet, másrészt, ami talán még erősebb volt benne,
félelem. Abba bele sem gondolt, hogy Misha mekkora egy hős, amiért nap nap után
kibírja, hogy ne essen neki Jensennek, akár annak akarata ellenére is. Misha
sem nézte volna ki magából, hogy ilyen nagy akaratereje van, ennyi ideig képes
kibírni, csak mert meg akar szerezni valakit – persze néhányszor azért
levezette az összegyűlt energiáit azokon, akikről tudta, hogy nem mondanának
nemet (Jim Beaver szerfelett örült neki, miután Jaredet hiába várta, mert az
csak Jeremyvel akart foglalkozni). De hiába, mert minden áldott este a
végletekig felizgult, és kielégületlen maradt. A kérdés csak az, ezt meddig lehet
bírni?
Jensen nagyot ugrott, amikor meghallotta a halk kopogást az
ajtaján. Gyorsan megigazította az imént magára húzott fekete pólót, és kitárta
az ajtót Mishának.
- Szia! – köszönt boldog izgatottsággal, és beinvitálta a
férfit. Amint megpillantotta a ragyogóan kék szemeket, eldöntötte magában, hogy
ezúttal meg fog történni.
- Üdv – mondta Misha, és csábos vigyorral az arcán végigmérte
Jensent. Tudta, hogy röntgen-pillantásai milyen hatással vannak a férfire: azonnal
elpirult, és alig hogy becsukta Misha mögött az ajtót, máris hozzásimult, hogy
belélegezze tömény, férfias illatát. Misha
sem akart tovább várni, a másik férfihez hajolt, felkínálva
a nyakát, ahonnan legerősebben áradt fűszeres parfümjének szaga.
- Hm, jól áll ez a póló – bazsalyogta Misha közvetlen
közelről Jen fülébe. – De a földön még jobban mutatna – tette hozzá extrán
elmélyített hangon.
- Eh-he-he – nevetett enyhén kényszeredetten Jen, miközben
ellenállt az enyhe késztetésnek, hogy elhúzódjon a férfi mellől. Végigfutott a
borzongás a gerince mentén Misha forró leheletétől, és egyre jobban
eluralkodott rajta a vágy – de mégis, félt. Azonban az izgalom úgy tűnt,
erősebb benne, mert karjait a férfi dereka köré csúsztatta, és a magához vonta
őt. Hagyta, hogy Misha megérintse a tarkóját, ujjaival finoman beletúrjon
rövidke hajába, és lágyan megcsókolja őt. Érezte, ahogy a finom borosta
dörzsöli az állát, de ez most egy csöppet sem zavarta, ugyanolyan gerjesztően
hatott rá, mint a puha nyelve, ami hozzáért az övéhez, és táncba hívta. Jensen
pedig szíves-örömest megadta magát neki, lehunyta a szemét, és csókjuk egyre
mélyült, egyre szenvedélyesebbé vált, míg már olyan elviselhetetlenül durva és
követelőző nem lett, hogy alig kaptak levegőt. Mégsem bontakoztak ki belőle,
inkább Misha kissé ügyetlenül, vakon, és remegő kezekkel Jensen nemrég
emlegetett pólójához nyúlt, és felgyűrte, ameddig csak lehetett anélkül, hogy
ajkaiknak el kellett volna válniuk. Forrón végigsimított a fiatalabb férfi
szépen kidolgozott felsőtestén, felülről kezdve a hasáig. Amikor odáig ért,
Jensen kéjesen összerándult, és belemosolygott a csókba. Misha ezt a pillanatot
választotta, hogy elhúzódjon tőle, de csak annyi időre, míg áthúzta Jen fején a
pólót, és a földre hajította, aztán már csókolta is újra. Jensen mindkét kezével
mohón Misha hajába túrt, és olyan erősen szorította magához, hogy most már
végképp nem jutottak levegőhöz, mintha attól félne, hogy ha kiszabadul,
elszalad. Holott annak esze ágában sem volt, inkább még közelebb bújt az
immáron félmeztelen Jensenhez, átölelte, és egy kis ideig a lapockáin nyugtatta
tenyerét. Aztán elindult velük, végigzongorázott a gerince vonalán, amitől
Jensen újra kéjesen megfeszült, és kiütközött a verejték a homlokán. Misha még
lejjebb csúsztatta a kezét, szorosan a férfi bőréhez simulva könnyedén
bekúszott a nadrágja alá, belemarkolt a fenekébe, és magához húzta Jensent. Ágyékuk
a farmeron keresztül mohón egymásnak feszült. Ebben a pillanatban Jensen
lemerevedett, kitépte magát a csókból, meg Misha karjaiból, és hátrált néhány lépést.
Ez volt az a pont, aminél tovább még sosem jutottak, és most érezte, hogyha nem
menekül el azonnal, akkor átlépnek valamit, és már nem fogja tudni leállítani
Mishát, vagy, ami még rosszabb, önmagát sem.
Misha kábultan nézett Jensenre, de nem mozdult.
- Sajnálom – mondta idegesen, és karba tette kezét, hogy
takarja magát.
- Oké – szólt alig leplezett csalódottsággal hangjában az
újfent hoppon maradt férfi.
- Nem, azt hiszem, nem oké – vallotta be őszintén a másik,
miközben lehajolt a pólójáért, hogy ahelyett, hogy felvegye, zavartan
gyűrögesse a kezében.
- Rendben, igaz, kurvára nem oké! – vágta rá összevont
szemöldökkel Misha. – Mi van veled? Minden tökéletesen megy, aztán te
egyszercsak koppintasz. Pedig te is élvezted!
- Hidd el, én is akarom – felelte nagy kínban Jen.
- Tudom, hogy akarod, a francba is! Akkor mégis mi a baj?
Kezdem igazán unni ezt a szar játékot. Jó, hogy mondtam, lassíthatunk, de nem
pont így gondoltam!
- Tudom, én csak...
- A picsába, nem az a baj, hogy nem akarsz kúrni velem! Megmondom
én mi: Jared.
- Semmi köze nincs ennek Jaredhez – kiáltott felháborodva
Jen. De hát tényleg, miközben Mishával volt, soha eszébe sem jutott a legjobb
barátja.
- Ó dehogynem, nagyon is sok. Attól tartok, le kell még
rendezned vele azt a múltkori ügyet.
- Milyen ügyet? Tök rég kibékültünk! – mondotta az
idegességtől roppant választékosan J.
- Ez neked szemmel láthatóan nem volt elég – folytatta
sóhajtva Misha.
- Vagy talán csak tényleg nem vagyok buzi – vágta rá minden
meggyőződés nélkül a fiatalabb férfi.
- Azt lefogadom – felelte idegesen felnevetve Misha. – Tudod
mit? Kripke mondta, hogy a következő részben nem fogok szerepelni, így legalább
tíz napig nem kellek majd. Szóval hazautazok.
- A feleségedhez? – kérdezte Jensen féltékenyen.
- A fiamhoz – javította ki szokatlan meghatódottsággal
hangjában Misha.
- Aha.
- Bánom is én, hogyan, de addig rendezd ezt le Jareddel.
Mikor visszajövök egy isteneset akarok kefélni veled, világos?
- Nem hiszem, hogy lehet ennél világosabban fogalmazni –
jött az enyhén megbántott válasz.
Misha még egyszer végigmérte Jensent, azzal a bizonyos
ruhahullajtó tekintettel, aztán sarkon fordult, és bevágta maga mögött a
lakókocsi ajtaját. A megzavarodott Jen döbbenten nézett utána. Most aztán
fogalma sem volt, hogy mit kéne tennie, és hogy mire célzott Misha Jareddel
kapcsolatban. Nem igazán így tervezte ezt az éjszakát, sokkal inkább ágyban, ha
nem is dugás közben, de legalább a jól megszokott vadító smárolással. Ehelyett
nagyon úgy fest, hogy most elvárnak tőle valamit, de fogalma sincs, hogy
konkrétan mi lenne az. Na erre mondják, hogy szívás.
<<előző rész következő rész>>
<<előző rész következő rész>>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése