A 2. rész.
+2 nap
Ahogy a szupermarketben sétáltak, Gerard olyan erősen
szorította Frank kezét, hogy kishíján eltörte, de Frank ennek ellenére képtelen
volt abbahagyni a szoknyája húzogatását. Akárhogy is próbálkozott, túl rövidnek
érezte, mire végül Gerard a másik kezét is megragadta, és szorosan magához
húzta.
- Ne csináld ezt! – sziszegte közvetlenül Frank fülébe.
Frank úgy érezte, mindenki őt nézi, vagy inkább őket, és nem
is tudta, hogy melyik verzió a rosszabb.
- Mindenki engem néz – suttogta idegesen.
- Azért, mert olyan kurvára szép vagy – felelte Gerard, maga
után rángatva Franket. – Riszáld már egy kicsit a csípődet, elvégre lány vagy!
- Ez olyan kibaszott szórakoztató neked? – csattant fel
Frank.
- Pont úgy, igen – felelte Gerard vidáman. – Most pedig fogd
be, és gyere, nem maradhatunk túl sokáig.
- Akkor engedj el!
- Nem.
Aztán Gerard mégis elengedte Frank kezét, de csak azért,
hogy helyette a csuklóját markolja meg, és erősen megcsavarja. – Még nem
fejeztük be a vásárlást, én pedig mindenkinek meg akarom mutatni, hogy milyen
szexi kis csajom van.
- Gee, kérlek – suttogta Frank, miközben megpróbálta
kirántani a karját Gerard szorításából, de az túl erősen tartotta őt. Esélye
sem volt menekülni, amikor Gerard a fagyasztott élelmiszerek részlege felé
húzta őt. Keresett egy magas hűtőládákkal határolt üres folyosót, és egy gyors
körbepillantás után arccal előre az egyik hideg üvegajtónak penderítette. Frank
pedig már érezte is, hogy a másik férfi a fenekéhez dörzsöli a csípőjét, és rosszul
volt a gondolattól, hogy az a rohadt szoknya most felcsúszott. Azután Gerard a
szoknyája alá tolta a kezét, ezzel Frank már teljesen biztos lehetett abban,
hogy tényleg alig takar belőle valamit. Közvetlenül utána érezte, hogy Gerard
körmei keményen a bőrébe mélyednek, a feneke és a combja közötti érzékeny, puha
részbe, ami még a vastag harisnyán keresztül is fájdalmas volt.
- Ne kísérletezz velem, Frankie – sziszegte. – Tudod, hogy
nem csinálok problémát abból, hogy bántsalak.
Frank bólintott, az arca nedvesen csúszott végig az üvegen,
kapkodó lélegzetével párát lehelt a hideg felületre.
- Meg foglak dugni ebben a kibaszott, ribancos szoknyában,
Frankie, és te kurvára imádni fogod, hallasz engem? Válaszolj!
- Igen.
- Fordulj meg!
Frank megtette, még mindig szorosan a hideg üvegnek lapulva,
és kerülve a másik tekintetét. De Gerard az ujjai közé vette az állát, és
kényszerítette arra, hogy felnézzen.
- Nincsen szükségem rád, Frankie, és annyi a szerencséd,
hogy akarlak. Ne engedetlenkedj, világos?
- Igen – súgta Frank. Gerard éles mozdulattal meglegyintette
az arcát -nem egészen pofon volt, de elég közel járt hozzá- és elengedte.
--
Fél órával később Frank a kocsi anyósülésén térdelt,
áthajolva a sebváltó felett, Gerard farkában a szájában. Gerard mindkét
csuklóját keményen a háta mögé szorította, másik keze pedig a hajában volt, és
erélyesen nyomta lefelé a fejét. Kényelmetlen pozíció volt, és valószínűleg
mindenkinek, aki elment az autó mellett, tökéletes rálátása volt Frank
fenekére. És ő megértette, hogy ez a büntetése, amiért nem volt eléggé
együttműködő.
- Vedd be, Frankie, gyerünk, kurvára vedd be, igen, ez az –
motyogta Gerard, keményen feltolva a csípőjét, és a helyén tartva Frank fejét.
Frank igyekezett ellazítani a torkát, és arra koncentrált, hogy ne öklendezzen.
Alig kapott levegőt. – Baszd meg, ez az, Frankie, vedd csak be!
Frank nyála végigfolyt az állán, csak úgy, mint az előző
alkalommal, és beleragadt Gerard sötét fanszőrzetébe minden egyes alkalommal,
amikor sikerült elég mélyre nyomnia a farkát a torkába. Nem tartott sokáig
Gerardnak, míg elélvezett; akkor mindkét kezével Frank hajába markolt, hogy a
megfelelő helyzetben tartsa őt, és megparancsolta, hogy nyeljen. Frank
megtette, már csak azért is, mert nem tudta kiköpni, amíg Gerard farka a
szájában volt.
Végül Gerard eleresztette őt.
- Mocskosan festesz – mondta nyugodt hangon.
Frank érezte is, hogy ragacsos nedvesség nyúlt az egész
arcán, és a torkában, a haja pedig kuszán meredt a fején. A szemeit könnyek
nedvesítették, az ajka pedig vérzett.
Csendesen bólintott.
- Megengedjem, hogy letakarítsd magad, mielőtt elmegyünk
innen? Vagy így akarsz sétálgatni mindenfelé?
- Kérlek, engedd meg – suttogta Frank.
- Talán legközelebb, amikor valami dolgom akad, ott kéne
hagyjalak kikötözve – merengett Gerard.
- Ne!
- Miért ne?
- Ne, kérlek, ne – kiáltotta Frank. Élesen az eszébe villant
az elhagyatottság rettenetes fájdalma, a magány, és a bizonytalanság, és a
legalább ugyanolyan intenzitású fizikai fájdalom a vállában, és az egész
testében, ahogy órákon át képtelen megmozdulni.
- Jó leszek, megígérem – mondta. – Kérlek, ne hagyj úgy még
egyszer, kérlek!
Gerard a hátsó ülésre hajolt, előszedte a sminkkészletet, és
Frank ölébe dobta.
- Takaríts össze magad! – mondta hidegen. – És ne idegesíts
fel!
+23 nap
- Frankie, mesélj Gerardról!
Frank felnézett, és elmosolyodott, úgy, mintha igyekezne
visszafogni magát, de egyszerűen képtelen lenne lemosni az arcáról.
- Az ötödik éjszakán szexeltünk először.
Raynek igazán nem kellett volna meglepődnie. Gyanakodott
persze, de Frank szájából hallani... Firkantott egy kis megjegyzést a füzetébe,
aztán megkérdezte: - Történt valami az ötödik éjszaka előtt?
- Igen – mondta Frank vállvonogatva. – De az volt az első
éjszaka, amikor együtt aludtunk.
Ray röviden lejegyezte, hogy Frank nem akar beszélni arról,
hogy mi történt az ötödik éjszaka előtt, és bátorítóan rámosolygott.
- Hogyan kezdődött? Ki kezdeményezte?
- Én – felelte Frank azonnal.
- Megcsókoltad? – kérdezte Ray óvatosan.
- Nem... – felelte Frank. – Nem csókolóztunk.
+4 nap
- Gee, kérlek, nem vehetnék fel valami normálisat? –
kérdezte Frank, miközben Gerard épp öltözködött. Az ágyon egy rózsaszín póló,
és egy ugyanolyan fekete szoknya várta, mint az előző nap.
- Mondtam, hogy miért kell ezt viselned; most tényleg megint
harcolni akarsz velem? – csattant fel Gerard. Frank az elmúlt hat óra
számlájára írta Gerard rossz kedvét, amit végig azzal töltöttek, hogy egy új
motel felé hajtottak.
- Senki sem ismer itt engem – folytatta Frank ésszerűen.
- Nem érdekel, hogy ki ismer téged – mondta Gerard. – Az
érdekel, ha felismernek. Most pedig menj, mosakodj, és öltözködj, nincs időm
erre!
- Ugyan már, Gerard, senki sem fog felismerni...
Gerard belemarkolt Frank hajába, és a térdeire
kényszerítette őt. Lehajolt hozzá, és figyelmen kívül hagyva a kiáltását,
szabad kezével állon ragadta, fájdalmasan szélesre feszítette a száját, és
keményen tartotta.
- Naná, hogy senki sem fog felismerni, mert kurvára senki
sem törődik veled. Mindenki leszarja, hogy mi van veled, de különösképpen én.
Fogd be a rohadt pofádat, és öltözz fel, nem mondom újra!
Frank tudta, hogy a szerencséjével játszik mielőtt még a
szavak elhagyhatták volna az ajkát: - Szóval akkor felvehetem a farmeromat?
Gerard keményen arcul csapta.
Frank lassan engedte ki a levegőt a tüdejéből, hogy
lenyugtassa magát. A haja a homlokába hullott, és az arca bal oldala mintha
lángolt volna. Kócos tincsei rejtekéből felnézett Gerardra.
- Mondtam, hogy ne kísérletezz velem – köpte Gerard. – Nem
kell megtartanom téged, tudod.
- Akkor engedj el!
- Majd ha piros hó esik – nevetett fel. – És legközelebb nem
az arcod lesz, ahol megütlek.
Frank arra gondolt, hogy valószínűleg lenyomná Gerardot egy
ökölcsatában. Része volt már néhányban, és Gerard nem volt éppen egy body
builder. Viszont volt egy pisztolya. Ez azért egy kicsit csökkenti az esélyeit.
Frank lassan felállt, és felvette a szoknyát az ágyról.
- Jó fiú.
+5 nap
Gerard az ágyhoz kötözve hagyta Franket míg lezuhanyozott,
aztán a laptop elé ült, és headseten keresztül beszélgetett Mikeyval. Frank
csendben várta; csak nem tarthatja őt Gerard örökre kikötözve. Végignézte,
ahogy Gerard megreggelizik, fogat mos, ír néhány sort a spirálfüzetébe, és
elolvassa a neten a zenei híreket. Aztán felvette a cipőjét, a bőrdzsekijét, és
elindult az ajtó felé.
- Várj! – kiáltott fel Frank hirtelen, megtörve a csendet. –
Ne hagyj itt!
- Van okom arra, hogy maradjak? – kérdezte Gerard, hátra sem
fordulva.
Frank megnyalta az ajkait. – Sajnálom.
Erre Gerard végre visszanézett rá.
- Sajnálom a tegnapit, nem is tudom, hogy mire gondoltam.
Nem fog újra megtörténni, esküszöm. Kérlek, ne hagyj itt!
- Esküszöl? – kérdezett vissza Gerard. Odasétált az ágyhoz,
és csak nézte Franket. – Miért higgyek neked?
Frank újra megnyalta az ajkait. – Nem fogok újra
engedetlenkedni, Gee, megígérem!
- Fogd be a szád! Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz.
- Megpróbálom, kérlek, próbálom! Meg fogom próbálni!
- Mit akarsz egyáltalán, Frank?
- Csak nem akarok egyedül maradni. Minden más... nem
érdekel.
- Akarod, hogy eloldozzalak?
- Nem érdekel, amíg itt vagy – felelte Frank őszintén.
- Éhes vagy? Akarsz enni valamit?
Frank vállat vont, már amennyire tudott úgy, hogy a karjai a
fejtámlához voltak bilincselve.
- Fel akarsz öltözni?
Frank megint vállat vont. – Sajnálom – mondta újra. – Nem engedetlenkedek
még egyszer.
Gerard előhúzta a pólója alól a bilincs kulcsait, aztán csak
játszott velük, fel-alá csúsztatta őket a vékony láncon, amire fel voltak
fűzve. Lebámult Frankre, aki nem vette fel vele a szemkontaktust. Végül
döntött: leoldozta Frank kezeit a támláról.
- Zuhanyozz le, és öltözz fel! Van egy kis maradék kaja a
hűtőben tegnap estéről. Ha végeztél, talán elmehetünk innen.
Frank bólintott, és várta, hogy Gerard levegye a bilincset a
csuklóiról, de ő nem tette. Ehelyett előre húzta a kezeit, és újra egymáshoz
bilincselte őket.
- Elengedlek annyi időre, hogy felvehesd a pólódat, és
ennyi.
- Oké.
Aztán csak bámultak egymásra néhány pillanatig, míg Gerard
bólintott.
- Menj!
+23 nap
- Visszamentünk a motelba – magyarázta Frank olyan halk
hangon, hogy Raynek előrébb kellett hajolnia, hogy hallja. – A szoknya volt
rajtam, amit vett nekem.
- Vett neked egy szoknyát? – kérdezte Ray finoman.
- Hogy azt hordjam odakint – mondta Frank. – Mert nem
hordhattam nadrágot. De én direkt ingereltem őt. Nem is tudom miért, azt
hiszem, csak ki akartam provokálni valamilyen reakciót. Zaklattam őt, mire
hozzávágott a pláza mosdójának falához, és megkérdezte, hogy azt akarom-e, hogy
itt dugjon meg, ahol bárki bejöhet, és megláthat minket, meg engem a
szoknyámmal.
Ray Frank arcát nézte, ahogy az mesélt neki, és látta, hogy
mennyire belefelejtkezik, úgy tűnt, ellazul tőle. Szemmel láthatóan
kényelmesebben érezte magát az emlékeiben, semmint a valóságban. Inkább élte át
újra a jól ismert múltat, mint hogy szembenézzen a bizonytalan jelennel, ahol
nem tudja kontrollálni a dolgokat.
- Azt mondtam, nem – folytatta Frank, a kezeit bámulva, és
újra elmosolyodott. – Mire ő azt mondta, akkor a motelszobában fog megdugni, és
elindultunk.
+5 nap
Gerard hevesen kitárta az ajtót, és erélyesen betolta
Franket a szobába, aki erre kapásból megbotlott. Ideje sem volt megtalálni az
egyensúlyát, Gerard máris mögötte volt, nekilökte a falnak, miközben vakon
rúgta be az ajtót a hátuk mögött.
- Szeretsz idegesíteni, nem igaz, Frankie? – kérdezte, de
nem várt választ – helyette keményen Frank fülébe harapott, végighúzta a fogait
a nyakán, egészen a válláig, és ott is a bőrébe mélyesztette.
Frank nem válaszolt, csak annyit tett, hogy a hátát Gerard mellkasának
tolta, mire ő megragadta a csuklóit, a feje fölé emelte a kezeit, és a falnak
nyomta. A farkát pedig Frank fenekéhez dörzsölte, ami még a farmerja vastag
anyagán keresztül is forró, és izgató volt.
- Mássz fel a kibaszott ágyra, és vedd le a pólódat! –
morogta Gerard. Frank szó nélkül megtette, amit a másik kért tőle, végigfeküdt
az ágyneműn, ami hűvösen simult a hátához, és várt. Amikor Gerard csatlakozott
hozzá, nála voltak a bilincsek, és a kendő, amit a szexshopban vásároltak nem
is olyan régen.
Frank erőtlenül rázni kezdte a fejét, amikor meglátta a
kendőt, de Gerard csak bámult rá átható tekintettel, aztán a feje köré
erősítette a fekete anyagot, ami egy maszkra hasonlított, és gyakorlatilag
Frank fél arcát eltakarta. Sokkal feszesebben simult a bőréhez, mint az a sál,
amit a múltkor használt erre a célra, egyszerűen tökéletesen illett rá, és nem
csúszott le róla akkor sem, amikor a párnához dörzsölte a fejét.
Így, hogy nem láthatott semmit, Frank csak a füleire
hagyatkozhatott. Erősen koncentrált, hogy hallja mit csinál a másik férfi, hogy
mi lehet a következő mozdulata. De még így sem volt eléggé felkészülve, amikor
Gerard az ágy támlájához kötözte a kezeit, holott tudta, hogy ez fog
következni. Gerard a megszokottnál is szorosabbra kattintotta a bilincseket a
csuklóira, aztán megharapta Frank állát.
- A bélés nélküli bilincset kellett volna megvennem neked,
nem tudom, mi a fasznak hagytam, hogy te válassz...
Aztán Gerard eltűnt, és Frank hallotta a halk, de
összetéveszthetetlen zajt, ahogy lehúzza a sliccét, és ahogy a farmerja a
földre hullik, aztán vékony szövet susogását, amiből könnyen kikövetkeztette,
hogy a pólójától is megszabadult.
- Emeld fel a kibaszott lábaidat, Frankie! – sziszegte
Gerard közelebbről, mint amire Frank számított. Gondolkozás nélkül hajlította
be a térdeit, és széttette a lábait, engedelmeskedve Gerard kitartó,
követelődző érintésének a combján.
- Már megint ingeresz – folytatta Gerard. – Mindenkit
ingereltél abban a kibaszott boltban, Frankie. Nem kaphatnak meg téged. Az enyém vagy, és kurvára nem kéne
ingerelned engem.
- Sajnálom – lehelte Frank, puhán az ágyra ejtve a fejét. A
kendő a szemei előtt összezavarta az érzékeit, bár érezte az ágyneműt maga
alatt, és a tömör, szilárd falat az ágytámla mögött, amihez épphogy hozzáértek
a kezei.
- Nem sajnálod – mondta Gerard. – Akarod ezt; imádod ezt,
nem igaz? Máris kemény vagy, Frankie, ne hazudj nekem! Kibaszottul nem tudsz
hazudni nekem!
Frank kinyújtotta az egyik lábát, Gerardot keresve.
- Nem-nem-nem – figyelmeztette Gerard, ellökve magától Frank
lábfejét. – Te az én kis kurvám vagy,
Frankie; ez pedig nem arról szól, amit te
akarsz.
Frank felnyögött, és újra elhelyezkedett az előbbi pozíciójában,
hiábavalóan rángatva a bilincseit. Azon tűnődött, vajon a könyörgés segítene-e.
- A tiéd vagyok, Gee, kérlek – mondta halkan.
Végre érezte, hogy Gerard a lábai közé térdel, aztán
felgyűrte a szoknyáját a derekára, tüntetőleg figyelmen kívül hagyva Frank
farkát.
- Kibaszottul imádod ezt a szoknyát, látszik rajtad –
morogta Gerard lágyan. – És nem vagyok biztos abban, hogy van egyáltalán
farkad, ahogy elnézem, hogyan jársz ezekben a kibaszott ruhákban, mintha csak
neked készültek volna. Vagy te készültél volna nekik. Lefogadom, hogy azt
kívánod, bárcsak lány lennél, nem igaz, Frankie? Egy kibaszott csinos lány,
kibaszott, nedves kis puncival, és alsónemű nélkül ebben a kibaszottul rövid
szoknyában. Készen arra, hogy akárki beléd rakja, nem igaz, te kibaszott kis
kurva.
Frank hangosan sóhajtott, és kizárólag Gerard hangjára
koncentrált, ami már egyáltalán nem hangzott mérgesnek; mélyen járt a saját
fantáziájában, aminek Frank is a része volt, és a valóság nem számított.
Franknek tetszett ez, tetszett neki, hogy nem kell azokra a dolgokra gondolnia,
amiket nem szeret. Halkan nyögött, sürgetve Gerardot, hogy folytassa.
- Mondd el, mennyire akarod, Frankie? Mennyire akarod a
farkamat a puncidba? Mondd el!
- Akarom – suttogta Frank.
- Mondd el!
- Akarom a farkadat a puncimba – kiáltotta Frank. – Akarlak
magamba, kérlek!
- Mi van, ha meg akarom dugni az édes kis seggedet, Frankie?
Vennem kellett volna neked egy műfaszt, vagy valamit.
- Mmm, kérlek, kérlek, dugj meg – nyögte Frank. – Dugj
seggbe, kérlek, Gee, kérlek...
- Fogd be a pofád! – sziszegte Gerard, aztán Frank fenekéhez
illesztette a farkát, de csak játszott vele. – Hozom a szájpecket, ha szükség
lesz rá.
- Nem, jó leszek, megígérem – mondta Frank gyorsan. Gerard
keményen lökött egyet a csípőjén, mire a farka végigsiklott Frank bőrén, és a
hegye a golyóihoz súrlódott, és ez olyan kibaszottul izgató volt, és olyan
kibaszottul jó, hogy Frank háta ívbe feszült, és újra nyögni kezdett. Azután,
mivel tudta, hogy Gerard ezt akarja, azt mondta: - Jó kislány leszek,
megígérem.
Hallotta, ahogy jutalmul Gerard a nevét nyögi, és erős
kezekkel megragadja a térdeit. Gerard egyáltalán nem pazarolta az idejét arra,
hogy felkészítse Franket, egyik kezével lenyúlt, és mindenféle figyelmeztetés
nélkül betolta neki a farkát. Frank nyöszörgött, és átölelte lábaival Gerard
derekát. Eszébe jutott, hogy összekulcsolja a bokáit, hogy még közelebb tudja
vonni magához, de aztán meggondolta magát. Biztos volt benne, hogy Gerard nem
úgy értelmezné a gesztust, ahogyan ő szánja.
Gerard szabad kezével felnyúlt Frank arcához, és három ujját
betolta a szájába, mire ő kérés nélkül kezdett szopni, a nyelvével pedig
körözni, egészen amíg a másik túl mélyre nem nyomta a torkába az ujjait. Olyan
mélyre, hogy fuldokolni kezdett tőle. Önkéntelenül is öklendezett, és egy nagy
csepp nyál folyt le az alsó ajkán.
- Kibaszott, mocskos ribanc – morogta Gerard, visszahúzta a
kezét, és lehajolt, hogy végignyalja az utat Frank szájához, aki sokkal
szívesebben fogadta Gerard nyelvét, mint az ujjait. Gerard hevesen megcsókolta,
Frank pedig képtelen volt bármit is csinálni azon kívül, hogy tűrje a támadást.
Semmire sem tudott koncentrálni azon kívül, hogy Gerard farka forró, és kemény
benne.
- Rohadtul el akarsz élvezni, nem igaz? – kérdezte Gerard.
Frank valójában majdnem teljesen elfeledkezett a saját
farkáról, figyelmen kívül hagyta, hogy ott feszül a testük között. A gondolataiban
abban a pillanatban Gerard sokkal fontosabb volt ennél; hiszen Frank teljes
figyelmét magának követelte, és ő megadta neki, gondolkozás nélkül. Sokkal
egyszerűbb volt arra koncentrálni, hogy Gerardnak mire van szüksége tőle, talán
mert nem tudta, hogy ő maga mit akar.
Nem emlékezett, hogy valaha is így érzett volna a többi
emberrel kapcsolatban, akikkel szexelt. Mindig csak arról szólt a dolog, hogy minél
hamarabb, és minél jobban érezze magát.
Gerard végigcsúsztatta nedves kezét Frank mellkasán,
egészen, amíg el nem ért a farkáig, és átkulcsolta a kezével, és akkor, igen,
akkor már el akart élvezni. Azt akarta, hogy Gerard verje ki neki, aztán le
akarta szopni a farkát, aztán azt akarta, hogy Gerard addig ujjazza, amíg
készen nem áll arra, hogy újra elélvezzen.
- Igen, igen, kérlek – válaszolt végül Frank rövid
kiáltásokkal. – El akarok élvezni, kérlek, engedd, hogy elélvezzek!
- Nem, amíg én nem végeztem – mondta Gerard, mire Frank
testében szétáradt az izgalommal vegyes elégedettség. Szélesebbre tárta a
lábait, és közelebb tolta a fenekét Gerard ágyékához, hogy jobb hozzáférést
biztosítson neki.
Ezúttal sem tartott sokáig Gerardnak, hogy belé élvezzen. Azután
csak csókolta, nyalta, és harapta Frank mellkasát és torkát, visszafojtva a
saját halk, elégedett hangjait, és Frank csak feküdt simulékonyan, és
elfogadta, mindent elfogadott. Gerard nem húzta ki Frankből a farkát akkor sem,
amikor végzett, és finoman lihegve végül szájon csókolta újra.
- Jobban teszed, ha az egészet lenyalod az ujjaimról –
mondta amikor elhúzódott tőle, és Frank egy pillanatra nem tudta, hogy miről
beszél.
De aztán Gerard végighúzta a farkán a kezét, egészen a
hegyéig, aztán le a tövéhez, az ujjai keményen feszültek köré, szinte kegyetlen
volt, és pontosan az, amire Franknek szüksége volt, és akkor leesett neki. A
csípője önkéntelenül is felemelkedett az ágyról, hogy Gerard markába lökje a
farkát, de ő visszanyomta az ágyneműre, és lent tartotta.
- Na ezt nem hiszem – mondta halkan nevetve.
Frank teste már annyira megfeszült, hogy kész volt
akármelyik pillanatban elélvezni, legalábbis amíg Gerard nem tűnik el. És
akarta is, nagyon. Ez volt az első alkalom, amikor Gerard igazán megérintette,
és kétségkívül az első alkalom, amikor egyáltalán figyelmet fordított Frank
farkára dugás közben.
- Szeretsz a csajom lenni, nem igaz, Frankie? – suttogta. –
Mennyire akarsz elélvezni? Engedjem neked?
- Igen, kérlek, engedd, Gee, engedd, hogy elélvezzek,
Istenem, szükségem van rá! – kiáltotta Frank harsányan, ahogy Gerard még
erősebben megszorította a farkát.
- Szükséged van rá? – gúnyolódott Gerard, és Frank hallotta
a vigyort a hangjában.
- Szükségem van rá, szükségem van rád, kérlek, engedd, hogy
elélvezzek, kérlek...
- Akkor élvezz – mondta Gerard egyszerűen. És ez elég is
volt Franknek. A háta újfent ívbe feszült, az egész teste felemelkedett az
ágyról, ahogy csípőjével követte Gerard kezének mozgását, aztán elélvezett, és
hangos kiáltását Gerard hallgattatta el a nyelvével, amit az ajkai közé tolt.
Az orgazmus teljesen elgyengítette Frank testét, erőtlenül
rogyott össze, és Gerard csak csókolta, magánál tartva őt. A karjai nyugodtan
pihentek az ágyon, nem is érezte már a bilincseket. Egy hosszú pillanat múlva
Gerard elhúzódott, letörölte ujjaival a Frank hasán gyöngyöző mocskot, és Frank
ajkaihoz kente.
Frank kidugta a nyelvét, és megkóstolta a saját ízét Gerard
ujjain, és várta, hogy a szájába dugja őket. De nem tette; újabb ragadós csíkot
húzott Frank alsó ajkára, és hagyott időt Franknek ahhoz, hogy egyenként
lenyalogassa, és leszopja az ujjait. És ő még akkor sem hagyta abba, amikor
Gerard keze már régen tiszta volt, csak a nyál csillogott a bőrén, Gerard pedig
elismerően mormolt.
- Aludj, Frankie – parancsolta halkan. Gyengéden csókot lehelt
Frank izzadt homlokára, aztán úgy hagyta, kikötözve, és kendővel elvakítva, míg
lezuhanyozott.
+8 nap
Az utazás a sivatagon keresztül pokoli unalmas volt. A
monotonitás túl sok időt adott Franknek ahhoz, hogy gondolkozzon, és a saját
agya lassan őrületbe kergette. A kezei megállíthatatlanul remegtek, hiába
kulcsolta őket össze az ölében. Úgy érezte, olyan hangosan, és felszínesen
kapkod a levegő után, hogy hiperventillálni fog, de Gerard nem viselkedett úgy,
mintha bármi is feltűnne neki, szóval feltételezhetőleg mindez csak a fejében
történt. Egyhangúan barna, koszos homok terült el mindenfelé, ha csak kinézett
az ablakon, és Frank úgy érezte, szédül tőle. Nem tudta megállni, hogy ne bámulja.
Aztán, sok idő után, Gerard mégis vetett rá egy zavarodott
pillantást.
- Frank?
Frank a gyomrára szorította a kezét, és hirtelen rátört a
hányinger. Hangosan felnyögött.
- Állj meg – motyogta. – Rosszul leszek!
Közel s távol egyetlen autó sem járt azon az elhagyatott
útszakaszon; Gerard lehúzódott, ijesztően nagy porfelhőt kavarva a fékező
kerekekkel, és megálltak. Frank sietve kivágta az ajtót, és gyakorlatilag
kizuhant a kocsiból, és amilyen gyorsan csak a térdei bírták, elmászott a
közeléből.
A por kaparta a torkát, és köhögött, próbálva kitisztítani a
tüdejét; szárazon öklendezett, de semmi sem jött fel a gyomrából. Hallotta,
hogy Gerard odaszalad hozzá.
- Frank? Frank!
Néhány méterre tőle megállt.
Frank megfordult, továbbra is a térdein kuporogva, és
könnyes szemekkel nézett fel rá, mire Gerard aggódón összeráncolta a
szemöldökét, és a kezét nyújtotta neki.
- Jól vagy? – kérdezte óvatosan. Néhány hosszú lépéssel
megszüntette a kettejük közt lévő távolságot.
Frank elnyúlt Gerard keze mellett, és ahogy a másik férfi
enyhén fölé hajolt, be tudott nyúlni a kabátzsebébe; az ujjai azonnal a
pisztoly köré fonódtak. Kirántotta, és sietve, a hátán kúszva húzódott el.
Gerard nem mozdult, még csak az arckifejezése sem változott.
- Ha nem hagyod, hogy elmenjek, akkor lőj már le, a kurva
életbe! – kiáltott fel. Lenézett a fegyverre a kezében, és letörölte a könnyeit
az inge ujjával. – Van egyáltalán golyó ebben a szarban?
- Igen – felelte Gerard szenvtelenül.
- Ha te nem ölsz meg, akkor én fogom megölni magam –
folytatta Frank ezúttal valahogy nyugodtabban. A ravaszra simította a
hüvelykujját, csak hogy érezze az ellenállását. Jobban tartott, mint gondolta
volna. Felnézett Gerardra, aztán a saját halántékához illesztette a pisztoly
csövét. – Kérlek, csak ölj meg!
- Miért? – kérdezte Gerard. Nem tűnt úgy, mintha
különösképpen aggódna azon, hogy Frank össze-vissza lengeti a fegyvert.
- Miért? –
sikoltotta Frank. – Az életem szar. A
szüleim halottak. Már hónapok óta kések az albérleti díjjal, és kirúgtak az
ótvar minimálbéres melómból a Wal-Marttól, épp egy nappal azelőtt, hogy
találkoztunk volna. Nincsen családom, és egyáltalán nincsenek barátaim, akik
emlékeznének rám. Úszom a diákhitelben, és még csak be sem fejeztem az utolsó
két évet a főiskolán. A kutyám meghalt a múlt héten. Egy kibaszott bankrabló
foglya vagyok. Minek tartsak ki?
Gerard elgondolkozva oldalra billentette a fejét, és egy
hosszú pillanat múlva keresztbe tette a karjait. – Szóval meg akarsz halni.
- Csak azért vagyok még életben, mert te megtartasz engem
valami... valami szex-játéknak, vagy kurvára nem tudom minek. Már nincsen
szükséged rám, és nem fogsz elengedni. Csak szabadíts meg a kibaszott
nyomoromtól!
- Oké.
Frank felemelte a fejét. Gerard újfent kinyújtva tartotta a
kezét, ezúttal a fegyverért.
- Megteszed?
Gerard bólintott, Frank pedig visszaadta a pisztolyt, dühösen
törölgetve a szemét. Érezte a mocskos homokot a bőrén, az apró kavicsokat a
szemében, ahogy dörzsölte őket. A szipogás nem tette könnyebbé a
lélegzetvételt, és a szíve hevesen, össze-vissza vert a mellkasában. Aztán
visszaült a sarkára, és csak nézett felfelé Gerardra. Nem tudta, hogy mihez
kezdjen a kezeivel.
Gerard nyugodtan célozta rá a fegyvert, üres arccal, és
tiszta tekintettel. Frank nem szeretett volna a pisztoly csövébe bámulni, úgyhogy
inkább lehunyta a szemeit.
A lövés sokkal hangosabb volt, mint amire Frank számított,
és a fülsiketítő robaj fájdalmasan visszhangzott a fülében. Az egész teste
összerándult, és hirtelen, reflexszerűen rándult össze, a szemeit nagyra tárta.
A torka összeszorult, és megint érezte, hogy rosszul van, de képtelen volt
legalább annyi levegőhöz jutni, hogy el tudja hányni magát.
Gerard még mindig csak fogta a pisztolyt maga előtt, a füst
vékony csíkban szivárgott a cső végéből. Szürke füst keveredett a porral ott
is, ahol apró kráter maradt a golyó nyomán a földön.
- Nem akarsz meghalni – mondta Gerard lassan. – Voltam már szuicid.
Te még nem tartasz ott. Állj fel!
- Mi? – kérdezte Frank elakadt lélegzettel.
- Az a sok szar, amit mondtál? Az egyik sem számít többé.
Állj fel, és szállj vissza a kocsiba!
Frank csak bámult rá, a kezei még jobban remegtek, mint
eddig. Gerard pedig még mindig mozdulatlanul, rezzenéstelenül tartotta a
pisztolyt.
- Szállj be a kocsiba, Frank.
Egy teljes percig egyikük sem mozdult, aztán Frank
bólintott, szótlanul felállt, elsétált Gerard mellett, és újra elfoglalta
helyét az anyósülésen. Becsatolta a biztonsági övet, és lassan kifújta a
levegőt. Az adrenalin száguldott az ereiben, és mély levegőt vett, hogy lenyugtassa
magát.
Gerard a kocsi csomagtartójába tette a fegyverét, aztán
bemászott a kormány mögé, és elfordította a kulcsot. Az autó nehézkesen,
hörögve indult, ahogy visszahajtottak vele az útra.
Nem beszéltek, és Frank igyekezett továbbra is mélyeket
lélegezni.
+10 nap
Gerard hozzá sem ért a fegyveres incidens óta, csak amikor
esténként az ágyhoz bilincselte őt. Nem sokat beszéltek, és akkor sem arról,
ami akkor történt, amit csináltak.
Frank végül nem bírta tovább.
- Hey, Gerard? – kérdezte habozva, miközben ki tudja merre
hajtottak megint. – Akkor, Texasban, vagy hol a francban, azt mondtad, nem
akarok meghalni.
Gerard bólintott, de nem nézett el az útról. Frank megnedvesítette
az ajkait, és folytatta.
- Honnan tudtad?
- Ha tényleg meg akartál volna, csak megteszed. Miért kértél
meg rá? – kérdezte Gerard egyszerűen.
- Mi van, ha csak azt szerettem volna, hogy te dönts?
- Mi? – kérdezte Gerard. – Azt akartad, hogy belelássak az
életedbe, és megmondjam neked, hogy érdemes-e élned? Ez hülyeség, Frank.
- Nem, nem az – tiltakozott Frank. Gerard vetett rá egy
gyors pillantást, amit nem tudott értelmezni. – Azt mondtad, voltál már szuicid
ezelőtt – tette hozzá.
- Igen.
- Mi mentett meg téged?
Gerard elnézett mellette.
- Semmi.
+12 nap
Frank nem zaklatta Gerardot a kérdéseivel azután, de
továbbra is kíváncsi volt. Többet akart tudni Gerardról, többet, mint amennyit
Gerard tud önmagáról, és Frankről. Mert sokat tudott Frankről – komolyan
meglepően átlátta Frank érzéseit. És Frank kezdte azt hinni, hogy Gerard jobban
ismeri őt, mint ő önmagát, és rájött, hogy szeretné ő is ugyanúgy ismerni
Gerardot.
De minden, amit tudott róla: hogy néha nyugtalanul alszik,
de sosem riad fel rémálmaimból; rengeteg kávét iszik reggelente, és esténként,
és Frank biztos volt benne, hogy akadnak éjszakák, amikor egyáltalán nem
alszik; szeret csendben lenni vezetés közben; tetszenek neki a tetoválásai.
Frank ezt az utolsó tényt is csak azért tudta, mert Gerard
maga mondta neki az egyik őszintébb beszélgetésük során. De Gerardban továbbra
is minden annyira sejtelmes volt, és Franket meglehetősen frusztrálta, hogy
soha, egyetlen kérdésére sem kap egyértelmű választ. Gerard olyan volt, mint
egy nagy rejtély, szexi bőrkabátba csomagolva, és Frank többet akart.
Azon az éjszakán Gerard korán álomba merült, az ágyon fekve,
a pizsamájába gömbölyödve, miközben a tv halkan zsizsegett az orra előtt,
elfelejtette lebilincselni Franket előtte, mint ahogyan az eddigi éjszakákon
tette. Frank rádöbbent, hogy milyen kimerült lehet Gerard, hiszen folyamatosan
őriznie kell Franket, miközben a rendőrség elől menekül, lepukkant motelekben
száll meg, és egész nap vezet. Óvatosan arrébb húzódott tőle, kikapcsolta a
tévét, levette a ruháit, és bebújt a takaró alá.
Gerard még csak nem is mozdult, nagyon mélyen alhatott.
Frank rájött, hogy most lehetősége lenne arra, hogy jóéjt-csókot adjon neki, de
végül úgy döntött, hogy inkább óvatos lesz, és csak az arcára adott egy puszit.
Gerard meg sem rezdült. Frank letette a fejét a párnára, és csak nézte, ahogy
Gerard alszik, egészen, amíg végül az ő szemei is lecsukódtak.
Még csak rá sem pillantott az ajtóra.
+13 nap
Amikor Frank felébredt, azt vette észre, hogy egészen Gerard
oldalához bújt, egyik keze a mellkasán nyugodott, Gerardé pedig az ő vállán.
Felnézett, és látta, hogy Gerard ébren van, és egy bögre kávét tart a szabad
kezében.
- Elfelejtettelek kikötözni – mondta, mire Frank bólintott.
– Sajnálom.
- Szükséged volt az alvásra – felelte Frank.
- Legközelebb kötözd ki magad – mondta Gerard. – Értetted?
Frank újra bólintott.
- Kellett volna...
- Minden rendben – vágott közbe Gerard gyorsan. – Nem
tudtad. Örülök, hogy itt maradtál.
Frank összezavarodott egy pillanatra. Az ajtóra pillantott, de
az érzés, hogy el kéne menekülnie, teljesen eltűnt.
- Eszembe se jutott, hogy elmenjek – vallotta be csendesen.
Gerard kedvesen megsimogatta a haját.
- Jó – suttogta.
+15 nap
Kialakult valamiféle rutin az életükben. Néha Gerard beszélt
Frankkel, néha ügyet sem vetett rá; Frank még mindig nem látta különösebb okát,
de azokon a napokon, amikor Gerardnak nem volt kedve beszélni, ő is csendes, és
engedelmes maradt. Megtanulta, hogy ez a hallgatás azt jelenti, hogy Gerard
mélyen jár a saját gondolatai között, és mérges lesz, hogyha félbeszakítják.
És Frank szerette a napokat, amikor Gerard beszélgetett
vele. Fokozatosan eljutott addig, hogy képes legyen válaszolni anélkül, hogy
attól rettegne, mire fog gondolni Gerard, vagy mit fog reagálni rá. Meglepő
módon ő és Gerard osztoztak az érdeklődéseikben, különösképpen a képregények
terén; erről a témáról órákig el tudtak beszélgetni és vitatkozni.
Igazán szörnyű, de Gerard volt Frank legjobb barátja. Az
együtt töltött idő során egy adott pillanatban valahogyan kapcsolódni kezdtek
egymáshoz. Frank nem tudta volna megmondani, mikor, de minél többet tudott meg
Gerardról, annál kevésbé tudta volna elképzelni, hogy ne váljanak barátokká.
Gerard sosem bántotta őt ok nélkül, és mindig megtartotta az ígéreteit. És az
idő legnagyobb részében nagyszerű beszélgetőpartnernek bizonyult.
Frank eddigi úgynevezett barátai azok az emberek voltak,
akikkel a munkahelyén találkozott, vagy abban a rövid időben, míg főiskolára
járt, és egyikük sem volt Gerardhoz foghatóan intelligens, és elbűvölő. Kizárólag
a bulikról tudtak beszélgetni, ahová minden hétvégén eljártak, és ahová
rendszeresen elfelejtették Franket meghívni, nem mintha Frank megengedhette
volna magának a belépőt, meg a drága koktélokat. És egyáltalán nem értékelték a
dolgokat, amik iránt Frank érdeklődött, és amikkel foglalkozott, nem egyezett a
zenei ízlésük, és úgy általában nem törődtek Frankkel.
Frank és Gerard csak néhány alkalommal szexeltek, és
Franknek be kellett ismernie, hogy ezek az alkalmak voltak a legjobbak... évek
óta. Ami eléggé szánalmas, Frank tisztában volt vele.
Néha Gerard elkapta a tekintetét, és a magáéba láncolta,
egészen amíg elélvezett, nyögdösve, és keményen lökve magát Frank fenekébe,
vagy szájába. És egyáltalán nem nézett önelégülten, talán mert Frank önként
kínálta magát, néha egészen türelmetlenül.
Őszintén szólva Frank sokszor gondolt vissza arra az időre,
amikor Gerard keményen magához rántotta egy olyan vad csókra, amitől az alsó
ajka vérezni kezdett, aztán a térdeire kényszerítette őt. A szex akkor is
kielégítő volt, amikor Gerard nem hagyta, hogy elélvezzen. Sőt, néha még
kielégítőbb, így, hogy csak Gerarddal kell törődnie. Frank egész életében csak
aggódott maga miatt, és ez most valami más volt; végre úgy érezte, hogy az
összes feszültség felenged a testéből, ahogy csak Gerardra koncentrál.
Frank úgy érezte, hogy kettejük kapcsolata egyre inkább
erősödik minden alkalommal, amikor Gerard megdugja őt, és úgy gondolta, hogy
Gerard is ugyanígy érzi.
Frank a földön térdelt, izzadt homlokát Gerard csupasz
csípőjén nyugtatta, és még mindketten kapkodtak a levegő után, amikor kibökte.
Gerard combjához dörgölődzött, a szemei lehunyva, a haja az arcához tapadt, és
azt súgta: - Szeretlek.
Gerard nem mozdult, de Frank érezte, ahogy megdermed, az
izmai megfeszülnek.
- Nem szeretsz – mondta határozottan.
Frank nem igazán vette észre, hogy hangosan is kimondta.
Lassan pislogott, a szempillái megcsiklandozták Gerard bőrét, ahogy
visszajátszotta a fejében a pillanatot.
- Szeretlek – ismételte meg, ezúttal biztosabb hangon.
Gerard felemelte a kezét, és elsöpörte Frank arcáról a
nedves hajszálakat. A hüvelyujja végigsimított Frank bőrén egyszer, aztán még
egyszer, majd sóhajtott, és válasz nélkül hátrálni kezdett tőle.
Frank szigorúan magára szólt, hogy nem lehet mérges. Hát
persze, hogy Gerard nem érez ugyanúgy, mint ő. Csak véletlenül szedte fel Franket.
Egyébként sem akar vele lenni.
De fájt.
+23 nap
Ahogy Frank Gerardról beszélt, egyre inkább egyértelművé
vált, hogy valami kialakult kettejük között. Ray még mindig nem volt biztos
abban, hogy Gerard viszonozta-e Frank érzéseit, vagy mindez csak Frank agyában
történt így. Talán csak a képzeletében, kétségbeesésében alkotott valamiféle
kapcsolatot ott, ahol valójában nem volt semmi sem.
- Az első alkalom, amikor együtt aludtatok – kezdte Ray
lassan. -, az volt az első alkalom, amikor lefeküdtetek?
- Nem – felelte Frank egyszerűen, és végre felnézett, így a
tekintete találkozott Rayével. Úgy tűnt, még mindig nem akar beszélni arról,
hogy mi történt az előtt az éjszaka előtt, de Ray biztos volt benne, hogyha
ráparancsolna, elmondaná neki. És még mindig utálta így manipulálni a gyereket,
főleg mindazok után, amiken átesett.
- Mi volt másként az alkalommal, amikor együtt aludtatok?
- Megengedte, hogy elélvezzek. Kielégített. Megcsókolt.
- Nem csókolt meg azelőtt?
- Az más volt.
- Rendben – bólintott Ray. – Rendben. Szóval akkor hogyan
alakultak a dolgok azután?
- Beleszerettem – felelte Frank őszintén.
- Beleszerettél – visszhangozta Ray. Úgy érezte, mintha
valami a torkán akadt volna. Mit tett Gerard ezzel a szegény fiúval, ami miatt
azt hitte, ez szerelem?
+19 nap
- Beszéltem az igazgatósággal – kezdte Brian lassan,
becsukva az iroda ajtaját maga mögött. – Bob, talán nem kéne ennyire magadra
venned, tudod?
- Bri, nem mondhatod ezt nekem.
- Nem, figyelj! Elkezdtél érzelmileg ragaszkodni ehhez a
kölyökhöz, és mi csak attól félünk, hogy...
- Mitől féltek? – csattant fel Bob.
- Attól félünk, hogy lassan kénytelenek leszünk holttestet
keresni – fejezte be Brian halkan.
- Nem.
- Bob, több, mint két hete történt – magyarázta. –
Egyikükről sem találtunk semmi nyomot azóta, és nem érkezett semmiféle
követelés. Miért tartaná a fickó ennyi idő után is életben?
- Számít rám, Brian! – felelte Bob hevesen. – Láttam őt
aznap a bankban, láttam az arcát! Olyan kibaszott rémült volt, Brian, és én azt
mondtam neki, hogy segíteni fogok. Segítenem kell neki, megígértem. Te nem
láttad az arcát akkor a bankban. Szüksége van rám. Megígértem neki, hogy
megmentem.
- Bryar, mi a fenét fogsz csinálni, hogyha megtaláljuk a
srácot egy kibaszott hullazsákban? Elmondom, hogy mit fogsz csinálni: darabokra
törsz. Ez tragikus, igen, de nem ismered őt, és nem kezdheted el hibáztatni
magad. Ez csak egy pszichopata, aki el kell kapnunk.
- Nem halt meg.
- Nem tudhatod – mondta Brian gyorsan. Egy kicsit ellágyult,
és elismerte. – Lehet, hogy nem halt meg. De az esélyei elég kicsik, és minden
eltelt órával egyre kisebbek lesznek.
- El kell kapnunk őt – felelte Bob.
Brian felsóhajtott, és megdörzsölte a homlokát.
- Bob... Ígérd meg, hogy nem hibáztatod magad, ha ez az
egész rossz véget ér!
+20 nap
Útban voltak vissza Jersey felé. Gerard szerint már elég idő
eltelt ahhoz, hogy kikerüljenek a reflektorfényből, és ha elég óvatosak
lesznek, talán abbahagyhatják a folyamatos menekülést. Frank egyáltalán nem
volt olyan biztos ebben, de bízott Gerard döntésében. Elkerülték a nagyobb
utakat, és városokat, és egyáltalán nem rohantak annyira, mint eddig. Gerard
azt mondta, hogy szüksége van arra, hogy lássa az öccsét, ezért egyszerűen
muszáj hazatérniük legalábbis egy rövid időre.
Frank vezetett néhány órán át a part mentén, az óceán
közvetlenül a jobb oldalukon húzódott a végtelenségig, egészen amíg elértek egy
akkora vízparti városhoz, ahol találtak egy tisztességes méretű boltot. Gerard
utasítására ott leparkoltak.
- Mire van szükséged? – kérdezte Frank.
- Ételre holnapra – felelte Gerard röviden. – Minél közelebb
érünk Jerseyhez, annál kevesebbszer állhatunk meg.
Frank bólintott, és átadta Gerardnak a kocsikulcsokat, de
aztán egyikük sem mozdult. Frank nagyot nyelt, és csak bámulta a
kormánykereket.
- Mit fogsz csinálni, ha visszaérünk Belleville-be? –
kérdezte végül halkan. Érezte Gerard tekintetét, de kényszerítette magát, hogy
ne nézzen fel.
- Úgy érted, mit fogok csinálni veled?
Frank bólintott.
Gerard habozott egy pillanatig, mielőtt felelt volna, majdnem
elég ideig ahhoz, hogy Frank mégis felnézzen.
- Nem engedlek el – mondta végül. – Velem fogsz jönni.
- Mikeyhoz?
- Majd keresek neked valami helyet. Nem engedlek el.
- Tudom – suttogta Frank. Nem mondta, hogy én sem akarom, hogy elengedj. Félt, hogy
Gerard újra elhúzódna tőle, ugyanúgy, ahogy minden alkalommal, mióta véletlenül
kicsúszott Frank száján az az „sz-betűs” szó.
Gerard vett egy mély lélegzetet, és határozottan zsebre
vágta a pénztárcáját, meg a kulcsokat.
- Gyere, szerezzünk valami kaját holnapra.
Ügyet sem vetettek rájuk, amikor beléptek az üzletbe, ami
egyénként is eléggé kihalt volt. Gerard a chipsek részlege felé vezette
Franket, aki kötelességtudóan cipelte a kosarat, miközben a másik pakolta bele
a dolgokat, ahogy haladtak a polcok mellett. Sietett Gerard után, de közben
rendezgette a kekszeket, a chipseket meg az üdítőket a kosárban, hogy ne törjön
össze semmi. Gerard olyan hirtelen állt meg, hogy Frank majdnem nekiütközött.
- Válassz amit csak akarsz, aztán találkozunk a fagyasztós
részlegnél – motyogta az orra alatt. – Odajössz majd, nem igaz, Frankie?
- Igen – felelte Frank ugyanolyan halkan.
Gerard visszafogottan rávigyorodott. – Akkor menj, van nyolc
perced.
Frank elrohant, és nekiállt bedobálni a dolgokat a kosárba.
Almát elég könnyű enni útközben is. Talán sárgarépát is. Szőlőt? Paradicsomot? Azon
gondolkozott, hogy megéri-e bajlódni egy salátával; ha össze akarnak hozni
valami rendes kaját, akkor Franknek jól jött volna, de ha tényleg meg sem
állnak, a kocsiban eléggé nehézkes lenne a dolog. Felemelt egy előre csomagolt
salátát, és csak forgatta a kezében.
- Segíthetek valamiben?
Frank meglepetten pördült meg maga körül, miközben majdnem
leejtette a salátát. – Bocsánat, uhh. Nem. Megvagyok.
A férfi zöld kötényt viselt, és eléggé nyugodtnak tűnt, de
volt valami benne, ami rossz érzéssel töltötte el Franket. Ritkás, szürke haja
volt, és bozontos szemöldöke, de mosolygott.
- Biztos?
- Biztos – vágta rá Frank gyorsan.
- Nekem nem tűnsz valami biztosnak.
Frank visszatette a pultra a salátát. – Igazából már
végeztem is – mondta mereven. A srác tett egy lépést Frank felé, aki erre
visszahőkölt.
- Azzal a másik férfival vagy, igaz? Hová valósiak vagytok?
Frank összevonta a szemöldökét. – Semmi köze hozzá –
csattant fel.
A férfi vállat vont. – Csak egy kis baráti beszélgetést
akartam kezdeményezni. Nincs éppen turistaszezon, és nem sok új arcot látni ilyenkor
errefelé.
Frank bólintott, miközben egyik kezéből a másikba adogatta a
kosarat. A férfi közele idegessé tette, de nem igazán tudta volna megmondani,
miért. Arra gondolt, hogy Gerard a másik folyosón vár rá, úgyhogy megpróbált
kifogásokat találni, és szabadulni.
- Szóval csak átutazóban, vagy itt maradtok a városban? –
kérdezte a férfi, egy kicsit túl tolakodóan ahhoz, hogy pusztán udvariasnak
tűnjön.
Frank most már mindkét kezével szorította a kosarat. – Nem
tudom.
A férfi felnevetett. – Mégis hová valósi vagy?
- Mennem kell, hátha neki kell még valami – mondta Frank
félszegen, és megpróbált elcsusszanni a másik mellett. – Már vár rám.
- Szerintem ebből kéne venned, ha jó salátát keresel –
mondta a srác, szándékosan elállva Frank útját, és felemelve egy másik fej
salátát. – Helyi márka. Jó termék.
- Nem, köszönöm – köpte Frank. – Mennem kell. – A férfi csak
nézett rá, de nem mozdult. – Engedjen el.
- Frank?
Frank átnézett a férfi válla fölött, és látta, hogy Gerard a
sor végén áll, ökölbe szorult kézzel. Hozzájuk sietett.
- Valami probléma van? – kérdezte Franket, miközben erősen
megszorította a felkarját.
- Nem, én csak... nehezen tudtam választani – felelte
gyorsan. – Sajnálom.
A srác furcsa kifejezéssel figyelte őket, ami Franknek
nagyon nem tetszett. Visszanézett Gerard arcára, a dühös szemeibe, és megnyalta
az ajkait. – Indulhatunk?
- Mondtam, hogy a mirelit részlegnél találkozunk – mondta
Gerard azon hangon, amit Frank a „hálószoba-hangjának” gondolt. Egyik
pillanatról a másikra minden egyes mozdulata magabiztosságot sugárzott, sőt,
arroganciát. Dominanciát. Frank bólintott, és engedelmesen simult Gerard
érintéséhez, próbálva kimutatni, hogy ez nem az ő hibája volt; szeretett volna
megfelelni Gerardnak, próbált.
Gerard elhúzta a férfitől. – Gyerünk, még vacsorát is kell
csinálnunk ma este.
Amikor befordultak a fagyasztott termékek folyosójára,
Gerard megperdítette maga körül Franket, és az egyik hideg üvegajtónak
taszította. Frank élénken emlékezett az előző alkalomra, amikor éppen ugyanez
történt, de ezúttal valahogy másmilyennek tűnt az egész.
- Mondtam, hogy gyere ide – sziszegte Gerard, keményen
szorítva a testét Frank hátához, hogy helyben tartsa.
- Próbáltam – suttogta Frank. – Sajnálom, próbáltam,
tényleg. Az a férfi nem engedett, kérdezősködött... Nem tudom miért, kérlek, én
próbáltam.
Gerard Frank karjába vájta a körmeit. – Nem érdekel, hogy
mit próbáltál – mondta. – Azt akarom,
hogy engedelmeskedj, világos?
- Igen – súgta Frank, ködöt lehelve a fagyos üvegre maga
előtt. Egy hosszú pillanat múlva Gerard hátralépett, és Frank végre
megnyugodott egy kicsit.
Ezután gyakorlatilag el sem lépett Gerard mellől a vásárlás egész
ideje alatt. Ugyanaz a férfi állt a pénztárnál, akihez Franknek már szerencsére
volt, úgyhogy úgy döntött, inkább Gerard árnyékában marad. Meg sem mert
szólalni mialatt tételről tételre rakosgatták a holmikat a szalagra, és a srác
sem próbálkozott újabb fura beszélgetéssel, valószínűleg azért, mert Gerard
merően bámult rá. Viszont le sem vette a szemét Frankről, aki ettől meglehetősen
ideges lett. Végigfuttatta az ujjait a magazinokon, megérintette a polcokra
pakolt édességeket, és gumicukrokat, felvett egy csomag elemet, elolvasta a
figyelmeztetéseket, aztán visszatette.
Hallotta, hogy Gerard megemeli a zacskókat, és az ajtó felé
indul, mire végre felnézett. Gerard már majdnem kint is járt, és a válla felett
hívta Franket, anélkül, hogy egyáltalán visszapillantott volna. Az az ijesztő
srác még mindig közelről figyelte őt. Frank gyorsan letette a műsorújságot, ami
éppen a kezében volt, és Gerard után indult.
- Ott állj meg! – mondta a férfi hirtelen. Gerard keze
megdermedt a kijárati ajtó kilincsén, míg Frank visszafordult.
- Mi az? – kérdezte.
- Láttam, hogy elvetted. Add vissza, vagy hívom a
rendőrséget!
- Mit vettem el? – kérdezte Frank, alaposan összezavarodva.
– Nem vettem el semmit.
- Frank, gyere – sziszegte Gerard az orra alatt.
- Tolvaj! – kiáltotta a srác. – Eszedbe se jusson
megmozdulni, te rohadék!
- Mi a fasz? – kiáltott Frank is, reflexszerűen megemelve a
kezeit. – Nem vettem el semmit!
Gerard vetett rá egy kemény, dühös pillantást, mire Frank
megrázta a fejét.
- Nem tettem, Gee, esküszöm!
Gerard elnézett Frankről, az ijesztő srácra.
- Nem vett el semmit, mindent kifizettem. Gyerünk, Frank,
lelépünk.
A fickó villámgyorsan előkapta a telefonját, és már
tárcsázta is a 911-et.
- Hívom a rendőrséget! Kurvára ne hazudj nekem!
Gerard újra Franket bámulta, és csak rázta a fejét.
Idegesnek látszott, sőt ijedtnek. Ez volt az első alkalom, hogy Frank ehhez
hasonló kifejezést látott az arcán, és ettől az ő szívverése is felgyorsult.
Gerard kinyitotta az ajtót, és kihátrált, még mindig nem bontva meg a
szemkontaktust. Frank látta a parancsot a tekintetében, néma gyere velem, most. Tett egy tétova
lépést Gerard felé.
A srác előhúzott egy pisztolyt a pult mögül, és közelebb
lépett hozzájuk.
- Meg ne mozdulj, te kis punk! Az én boltomból senki sem
lophat!
Frank újra megdermedt, míg Gerard továbbra is tolatott
kifelé a boltból.
- Ne, ne – suttogta Frank. – Ne hagyj itt!
Nézte, ahogy Gerard beszáll a kocsiba, aztán csak ül ott,
kezeit a kormánykeréken nyugtatva, és már nem nézett vissza rá.
- Ne...
Az az őrült fickó megragadta Frank karját, és a pénztáros
pult mögé rángatta.
- Ürítsd ki a kibaszott zsebeidet!
Addigra letette a telefonját is, úgyhogy a rendőrök már
biztosan úton voltak. Frank remélte, hogy Gerard gyorsan lelép. Miért ül még
mindig ott kint?
- Nincs nálam semmi! – kiáltotta Frank. – Engedjen el!
- Kibaszottul láttalak!
A srác leszorította Frank fejét, aki így egészen a pultra
hajolt, és hátracsavarta a karját.
- Szállj le rólam!
Frank hiába vergődött, a másik férfi nagyobb, és erősebb
volt nála, nem tudott szabadulni. – Engedj el! Nem loptam semmit!
- Ne hazudozz, te szarházi! – keményen megcsavarta a
csuklóját, és belévájta a körmeit.
Frank felsikoltott. – Engedj el!
- Vedd le a mocskos kezeidet róla!
A következő dolog, amit Frank fel tudott fogni, hogy a srác
a földön fekszik, egy vérző sebbel az arcán, Gerard pedig vállon ragadja, és az
ajtó felé lökdösi őt.
- Kifelé! – kiáltotta. A pisztolyával a kezében. Frank
képtelen volt mozgásra bírni a lábait; csak bámulta Gerardot.
- Mi a faszt képzelsz, mit csinálsz? – üvöltött utánuk a
fickó. Dühösen feltápászkodott, és újra Frank után nyúlt. – Ez egy kibaszott
tolvaj. Senki sem lophat tőlem!
Gerard felemelte a fegyvert, és egyenesen a férfi fejére
célzott vele. – Ő nem egy kibaszott tolvaj. Ő az enyém, és egy ujjal sem
érhetsz hozzá, értetted? Szállj be a kocsiba, Frank!
- Te őrült roha...
- Azt ne hidd, hogy nem öllek meg.
Frank távoli sziréna hangját hallotta. – Gee – suttogta.
- Szállj be a kibaszott kocsiba!
- Eszedbe ne jusson! – sziszegte a srác szinte önelégülten.
- Gerard! – kiáltott fel Frank.
Úgy tűnt, ezzel sikerült kirángatnia Gerardot a
bámulóversenyből. Összerándult, és a levegőbe lőtt; egy tökéletesen kerek lyuk
tátongott a plafonon. Azután megragadta Frank csuklóját, és rohantak az autó
felé. Gyorsan betolta Franket a vezetőülésre, aki átvergődött a sebváltón, míg
Gerard utána mászott.
Egy rendőrautó közeledett az utcán, aztán megállt a parkoló
ellenkező oldalán. Gerard elfordította a kulcsot, és a gázra taposott.
- A picsába – lihegte. – A picsába!
- Miért jöttél vissza?
- Fogd be a pofád!
- Miért jöttél vissza értem? Te már kint voltál!
- Fogd be, Frank, próbálom élve kijuttatni magunkat innen.
Fogd be a pofád!
Frank hátrafordult az ülésén; a rendőrautó nyitott ajtóval
parkolt a bolt előtt. Néhány másodperccel később a fekete egyenruhás zsaru, és
az őrült fickó kirohantak az üzletből, de aztán Gerard kanyarodott, Frank pedig
szem elől tévesztette őket. Nem hitte, hogy látták volna a kocsijukat.
- Miért jöttél vissza? – kérdezte újra, amikor Gerard már
nem szorongatta olyan erősen a kormányt, hogy az ujjai is belefehéredtek.
- Nem engedhetlek el – mondta Gerard mereven.
- Miért?
- Elkapnak, ha megteszem.
Frank karba tette a kezeit. – Nem beszélnék – köpte dacosan.
- Nem érdekel, mit gondolsz. Nem foglak elengedni.
- Soha?
Gerard nem válaszolt. Frank néhány percig hallgatott, míg
végül Gerard bekapcsolta a rádiót. Egyre közelebb értek Jerseyhez, de még
mindig nem voltak elég közel ahhoz, hogy fogni tudják Frank kedvenc állomását, úgyhogy
Gerard addig babrált a gombokkal, míg nem talált akármit, ami nem statikus zaj.
- Szeretsz engem – súgta Frank magabiztosan. – Ezért jöttél
vissza hozzám.
- Nem szeretlek – motyogta Gerard.
Frank csak bámult rá. – De. De szeretsz. Megmentettél.
- Utálom, hogy össze kell törjem a szíved, Frankie, de
magamat mentettem.
- Szeretlek, Gee.
- Nem, nem szeretsz.
- De igen! – kiáltotta Frank. – Kurvára szeretlek, és te is
szeretsz, ismerd be! Tudom!
- Nem.
- Gerard, gyerünk már! Szeretsz, tudom.
Gerard hevesen lekanyarodott az útról, és bevágódott egy
üres parkolóba. Megfordult a székében, hogy szembenézzen Frankkel, és
megragadta az állát.
- Figyelj ide! – sziszegte. – Nem szeretlek, és te sem
szeretsz. Ez csak a te elbaszott, beteg elmédben létezik. Azért mentem vissza
hozzád, mert nem bízom benned, és nem akarom, hogy elkapjanak, fel tudod ezt
fogni? Most pedig fogd be a pofád végre, hogy leléphessünk innen! – hosszan
bámult Frankre, aztán megismételte magát. – Kurvára nem szeretlek.
Gerard hüvelykujja Frank szája sarkának nyomódott, és amikor
Frank megnyalta az ajkait, a nyelve elidőzött ott egy pillanatig, megízlelve
Gerard sós bőrét. Résnyire nyitotta a száját, mire Gerard ujja végigsiklott az
alsó ajkán. Frank figyelte, ahogyan Gerard bámulja a száját, aztán újra
megnyalta az ujja begyét.
- Hagyd abba! – suttogta Gerard.
- Mit? – kérdezte Frank. Az ajkai összezárultak, hogy szinte
véletlenszerű csókot nyomjon Gerard hüvelykujjára. Gerard erre lehunyta a
szemeit, és megrázta a fejét. Néhány másodperc múlva eltolta magától Franket,
és újra előre fordult. Azután meg sem szólalt, míg a motel parkolójába nem
értek.
Frank a hátán feküdt, karjai és lábai az ágy négy sarka felé
nyújtva. Gerard kezei könnyűek, és gyengédek voltak, ahogy Frank térdeit
simogatták, aztán a combját, a csípőjét, és a hasát, közvetlenül a bordái
alatt. Egy csúnya zúzódást talált ott, ahol a pénztáros pult éles sarkának
ütközött. Felpillantott Frank arcába, aztán az egyik ujját a kék foltra
illesztette, és megnyomta annyira, hogy Frank légzése zihálásba csapjon. Frank
ennek ellenére nem adott ki semmilyen hangot.
Gerard keze folytatta útját végig Frank karjain, amiken
egész sorozatnyi horzsolás virított a tetoválások takarásában. Néhányat közülük
Gerard okozott, amikor karon ragadta, és a hűtőhöz vágta Franket, de néhányat
nem. Azok attól az őrült fickótól voltak; Gerard pedig belemélyesztette az
ujját mindegyikbe, ugyanúgy, ahogy a hasán találhatóval tette, elég erősen
ahhoz, hogy Frank keményen ziháljon tőle.
Frank teljesen mozdulatlan maradt, és igyekezett nem
elhúzódni Gerard érintésétől. Nem volt lebilincselve, Gerard nem tartotta
igazából ott őt. Olyan volt, mintha csak az akaraterejét tesztelné. Frank
tudta, hogy Gerard azt akarja, maradjon nyugton, és elhatározta, hogy így is
tesz.
- Mit akarsz tőlem? – suttogta Gerard.
Frank lenézett, és elkapta a tekintetét. – Bármit, amit csak
adsz nekem.
- Mi van, ha én nem akarlak? – Frank fölé hajolt, és az
állát megtámasztotta a hasán. – Mi van, ha ki akarlak kötözni, és itt akarlak
hagyni téged?
Frank beharapta az ajkait, és nem válaszolt. A gondolat,
hogy Gerard így magára hagyja őt, iszonyatosan fájt.
- Mi van, ha minden este megduglak, és soha nem hagyom, hogy
elélvezz? Vagy mindig lánynak öltöztetlek? Vagy arra kényszerítelek, hogy a
földön aludj?
Frank nem válaszolt, helyette annyit mondott: - Szeretlek.
Erre Gerard durván az oldalába csípett, mire összerándult. –
Miért gondolod ezt?
- Mert.
- Válaszolj a kérdésre, Frankie!
Frank lehunyta a szemeit. Nem volt biztos benne, hogy meg
tudja magyarázni, ha közben Gerardra kell néznie. Túlságosan fájdalmas volt
belegondolni, így általában nem tette. – Te vagy az egyetlen ember, aki törődik
velem – kezdte halkan. – Szereted a dolgokat, amiket szeretek, és mindenre
emlékszel velem kapcsolatban, így tudom, hogy figyelsz rám. Gyönyörű vagy. Jó
ember vagy. Én csak... szeretlek.
- Elraboltalak téged, Frankie – mutatott rá a tényre Gerard
halk hangon. – Nem szerethetsz engem.
- De szeretlek – felelte Frank komolyan. Kinyitotta a
szemeit, és látta, hogy Gerard nézi őt, oldalra billent fejjel, a haja pedig
csiklandozta a bőrét.
- Tényleg annyira borzalmas volt az életed, hogy még ez is
jobb annál? Menekülni, ágyhoz bilincselve aludni, lányruhába öltözni? Hogy
lehet ez jobb, mint a saját életedet élni?
Frank megmozdította a karjait. Lassan lenyúlt, és gyöngéden
megérintette Gerard vállait, aztán félresimította sötét haját az útból.
- Így van rá szükségem.
Gerard szeme Frank karjaira villant, és összeszorította a
száját. Megfogta Frank csuklóit, egészen a férfi fölé mászott, és a feje fölé
tolta őket. – Azt hittem, nyugton tudsz maradni, Frankie – motyogta. – Úgy
látszik, tévedtem.
Frank összekulcsolta a kezeit. – Sajnálom.
Gerard elengedte őt, és közelebb hajolt, de csak nézett
Frank arcába egy hosszú pillanatig. A haja az arca körül lógott, és Frank arcát
csiklandozta, függönyt fonva köréjük. Mint egy kis buborék.
- Most maradj így, kurvára ne mozdulj!
Frank bólintott, anélkül, hogy megtörte volna a
szemkontaktust. Végül Gerard lehajolt, és megcsókolta. Elég ideig ahhoz, hogy
Frank csak még többet akarjon; aztán Gerard ajkai lecsúsztak Frank torkára,
majd a mellkasára, csókokat, és harapásnyomokat hagyva maga után.
Frank visszatartotta a nyögést; Gerard nem mondta neki, hogy
maradjon csendben, de Frank úgy gondolta, ez magától értetődő. De aztán Gerard
fogai a mellbimbóját harapták, és nem bírta tovább, a háta ívbe feszült, és
nyöszörögni kezdett. Akármit is adott neki Gerard, az nem volt elég. Megemelte
a csípőjét, érintésért könyörögve; mintha az egész teste követte volna Gerard
ajkainak útját, és Gerard vele együtt mozdult. Az összes gyengéd fél-érintés az
őrületbe kergette Franket, és többre volt szüksége. Többre sóvárgott.
Gerard ezúttal a nyelvét nyomta a Frank hasán virító
zúzódáshoz, elég erősen ahhoz, hogy Frank újfent érezze az éles fájdalom
lüktetését. És nem bírta tovább.
- Ó, Istenem, Gerard, kérlek... Kérlek, többet, szükségem
van rád!
Gerard gonoszul felvigyorgott rá. – Itt vagyok, Frankie.
Frank lehunyta a szemeit. – Kérlek, érints meg!
Gerard Frank fájdalmasan feszülő farkára kulcsolta a kezét,
és Frank úgy meglepődött a hirtelen érintéstől, hogy felkiáltott, és a csípője
vadul rángani kezdett.
- Nem erre számítottál, ugye? – kérdezte Gerard, a hangja
valahogy szórakozottnak tűnt.
Frank megrázta a fejét. – Kérlek...
- Többet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése