13

Képzeljétek, még mindig élek! Időközben el kellett vennem a szép dizájnomat, mert nem lehetett lapozni, meg ilyenek, és hát, gondoltam a belbecs fontosabb, ha netán valaki erre járna, és el akarna olvasni dolgokat. Na de hagyjuk a rizsát, itt van alant az igazi oka ittlétemnek.
Ez egy Dark Matter fanfic! Senkit sem találtam, akit érdekelne, de azért én megírtam ezt. A párosunk Egyes/Hármas, és mielőtt a kívülállók összekevernék őket holmi Doktorokkal, elmondom, hogy a sorozat pár emberkéről szól, akik sztázisból ébrednek egy űrhajón, és nem emlékeznek semmire, még a saját nevükre sem, ezért ébredési sorrendben nevezik el magukat. Arra eléggé hamar rájönnek, hogy bűnözők, és ebben a ficben ők ketten még más dolgokra is rájönnek majd, yay. Szóval ez itt alapvetően pornó, de azért rendes háttérsztorival, meg minden.
Még cuki fanartot sem találtam róluk, szóval itt egy videó:

 1.

- Hát ez kibaszottul nagyszerű.

Egyes ezekre a szavakra riadt. Ahogy az lenni szokott, elsőre azt sem tudta, hogy hol van, csak annyit érzékelt, hogy valami nagyon furcsa pózba feszül a teste. Igazán akkor tért magához, amikor valaki megrántotta a karját, és a fájdalom a vállába nyilallt. Reflexből próbálta maga elé húzni a kezeit, de elakadt a mozdulatban.

- Magadhoz tértél? - mondta a háta mögül Hármas.

Egyes nyögve kinyitotta a szemét, és ahogy meglátta a szürke falat maga előtt, és a vérével pettyezett padlót, máris kezdtek eszébe jutni a dolgok. Először is az, hogy meglőtték őt, szóval valószínűleg jó lenne, ha Hármas végre felhagyna azzal, hogy a karját rángassa.

- Van egy kés hátul az övemben, amit szerintem nem találtak meg - folytatta sürgetve Hármas. -, de nem férek hozzá.

Szóval már megint itt tartottak - egymáshoz kötözve, a földön feküdtek, és Egyes vállából lassan, de szüntelen szivárgott a vér, átáztatva a felsőjét.

- Jól vagyok, kösz, hogy kérdezted - mondta Egyes rekedt hangon, amit gúnyosnak szánt, de ahhoz túlságosan is szerencsétlenül hangzott.

- Jaj, fogd már be, és próbáld meg elérni azt a kést!

Egyes jobb híján engedelmeskedett, bár össze kellett szorítani a fogait, hogy ne szisszenjen fel az újfent a vállába maró fájdalomtól.

- Hol vagyunk egyáltalán? - kérdezte matatás közben. Arra már emlékezett, hogy sikeresen feljutottak a célpontjuk hajójára, és hogy megtalálták a rakteret is, ahonnan el kellett lopniuk azt a bizonyos csomagot… Igen, Ötös már fel is törte a zárat a gépházból, és szólt nekik a komlinken keresztül… De aztán minden rosszra fordult.

Persze a füles már nem volt nála, és hiába próbált körbenézni, semmi jellegzetest nem látott a félhomályos, apró helyiségben.

- Gondolom még mindig valahol a Gabriel-en vagyunk, neked köszönhetően - morogta Hármas. - Te aztán könnyen beájultál.

- A vérveszteség ezt teszi az emberrel - mondta frusztráltan Egyes.

- Mi a francról beszélsz, épphogy súrolt a golyó, már akkor lecsekkoltam. Bár ne pazaroltam volna erre az időmet, mert közben engem is kiütöttek. Na, megvan már?

Egyesnek éppen abban a pillanatban sikerült kihorgásznia Hármas övéből a kést, ami igencsak apró kés volt, inkább bicskának lehetett volna nevezni. Már csak az volt hátra, hogy valahogyan Hármas markába ügyeskedje.

- És most mégis mit akarsz vele kezdeni? - kérdezte Egyes. Régimódi, megbízható bilinccsel voltak egymással kötözve, amit ma már kb senki sem használ, maximum szexuális játékokra, szóval logikus kérdés volt, hogy mit érnek ellene egy késsel.

- Vannak még képességeim, amiket csak nemrég fedeztem fel - mondta kajánul Hármas, azután a kés hegyével meglepően hamar kinyitotta a bilincs zárját, és már rázta is le magáról a láncokat. Először kiszabadította a lábait, csak aztán foglalkozott Egyessel.

- Ne mocorogj, nem akarom véletlenül levágni a kezed - mondta neki. - Bár persze az is egy megoldás.

- Nagyon vicces.

Azért sikerült minden incidens nélkül kiszabadítani őt is, és míg Egyes még azzal foglalkozott, hogy a pólója rongyain át megvizsgálja a sérülését, mert nem teljesen hitte el, hogy semmi komoly baja nincs, Hármas már az ajtónál járt. Nem meglepő módon, zárva találta, ráadásul úgy tűnt, hogy egyáltalán nem is nyitható belülről. Egyes, miután sebtiben meggyőződött arról, hogy meg fog maradni, feltápászkodott a földről, és alaposan körülnézett a helyiségben, bár nem nagyon volt mit nézni - kettejükön kívül kb semmi sem volt ott, csak a csupasz falak. Hármas mérgében veszettül ütni, és rugdosni kezdte az ajtót.

- Lenyugodnál végre? - kérdezte Egyes élesen. Szemmel láthatóan semmi értelme nem volt Hármas őrjöngésének azon kívül, hogy képtelen volt gondolkozni a zajtól.

- Már elnézést, ha nem akarok tétlenül várni, amíg visszajönnek értünk! - dörrent rá Hármas, de legalább tényleg befejezte az ajtó inzultálását, és helyette körözni kezdett a szobában, mint egy ketrecbe zárt vadállat, ami nem volt sokkal kevésbé idegesítő.

- Én bízom abban, hogy Kettes hamarabb eljön értünk.

- Ha ugyan el nem kapták őket is, amint te olyan ügyesen elárultad azt ittlétünket!

- Kettest nem olyan egyszerű elkapni! Különben is, minket sem öltek meg - mondta Egyes. - Amin kicsit csodálkozom is.

- Mégis mit gondolsz, miért? Elég jó kis díj van a fejünkön, ha nem emlékeznél rá! De még az a jobbik eset, ha feladnak minket.

- Miről beszélsz?

- Miért, mit gondolsz, mire kellettek nekik azok a lányok, akiket neked okvetlenül meg kellett próbálnod kiszabadítani?

Végülis az elejétől kezdve tudták, hogy nem csak rablógyilkosok azok, akiktől lopni akarnak, hanem emberkereskedők is, bár a melójuk szempontjából ez utóbbi mindegy volt. Nekik csak valami kisebb csomagot kellett „visszalopniuk” tőlük, ahogyan a megbízóik mondták, noha biztosak voltak benne, hogy nem ők voltak az eredeti tulajdonosok. És bár nem akartak belefolyni a nagyvállalatok játékaiba, de túl szép summát ígértek nekik, így az akadékoskodó kisebbség, akik közé Egyes is tartozott, le lettek szavazva.

- Egyetlen kibaszott dolgunk volt! - kiabálta Hármas. - Szépen besétálni, és elvinni azt a rohadt kütyüt, akármi is legyen az! De nem, neked okvetlen hősködnöd kellett!

- Nem hagyhattam őket csak úgy sorsukra! - vágott vissza Egyes.

- Talán értük ígérték a pénzt? Nem. Akkor nem a mi dolgunk.

- Egy önző, pszichopata seggfej vagy - mondta Egyes utálkozva.

- Igen, te meg egy csini fiú. Tudod, hogy mennyit adnak a feketepiacon egy ilyen pofiért? Hát én sem, de reménykedj, hogy kevesebbet, mint a hatóságok.

Valószínűleg a „csini fiú” volt az, ami miatt Egyesnél elszakadt a cérna, egy ideje már kezdte rosszul tűrni, hogy Hármas folyamatosan így szólítja, de azon kívül is minden szavával igyekszik megalázni őt. Oké, talán az ő hibája volt, hogy ide kerültek, de azért nem volt hajlandó szégyellni azt, hogy a szíve szerint cselekedett. Most is azt tette - dühösen, lendületből orrba vágta Hármast. A válla rögtön emlékeztette arra, hogy ez nagyon nem jó ötlet, de addigra már késő volt, ugyanis Hármast nem érdekelte azt, hogy ez az ütés jobban fájt Egyesnek, mint őneki, viszonozta. És Egyes, aki még mindig a vállával volt elfoglalva, nem jutott el addig, hogy védekezzen, vagy akár csak felkészüljön az ütésre, szóval nemes egyszerűséggel kiterült a padlón, így nem csak a vállát rántotta meg még jobban, hanem a fejét is beverte. Fájdalmasan grimaszolva hunyorgott a plafonra, de nem sokáig, mert Hármas megragadta a karját, hogy felhúzza őt, érezhetően nem segítő szándékkal, csak azért, mert nem akart egy földön fekvő embert megütni, de azzal már ugye nincsen semmi probléma, ha talpon van.

- Állj! - kiáltotta Egyes sürgetően, és meglepő módon Hármas meg is állt, pedig már benne volt a karjában a következő ütés mozdulata.

- Mi van, ennyi volt? Azért ennél többre számítottam, még tőled is - mondta gúnyosan.

- Hallgass már! Azt hiszem, találtam egy kiutat.

Egyes a plafonra mutatott, és ahogy Hármas követte a tekintetét, ő is meglátta a fejük felett a szellőző rácsát, és akármennyire is szerette volna folytatni a verekedést, azért megvolt a fontossági sorrend.

- Ez nincs még akkora sem, mint a Razá-jé - mondta szkeptikusan.

- Hát, jobban örülnék, ha itt lenne Ötös…

- Én is jobban örülnék, ha inkább ő lenne itt… bár, ha vele lettem volna egy csapatban, akkor most itt sem lennék - mondta Hármas szúrósan.

Egyes csak a szemeit forgatta. Mégiscsak jobb, hogy nem Ötösnek kell összezárva lennie ezzel a segfejjel. - Tarts bakot, felmászom!

- Vagy inkább te tarts nekem! - felelte Hármas.

Ez volt a rosszabbik verzió, de Egyes hamar belátta, hogy felesleges ellenkeznie. Nehezen sikerült megemelnie Hármast, a válla borzasztóan fájt a megerőltetéstől, ráadásul a másik férfi mintha direkt folyton ott talált volna kapaszkodót egyensúlyozás közben. Azután, ahogy a késével nagy nehezen kilazította a szellőző rácsát, néhány nekirugaszkodás után be kellett látnia, hogy nem fér be a nyíláson.

- Bassza meg - összegezte Hármas velősen.

- Hadd próbáljam meg! - mondta Egyes, túl fáradtan ahhoz, hogy bármit is Hármas orra alá dörgöljön. És igaza is volt, nagyon nehezen, de sikerült betuszakolnia magát a bejáraton, ahol azzal szembesült, hogy bár az alagút vízszintesen fut, viszont egy fikarcnyit sem tágasabb. És azután még vissza is kellett másznia, hogy magával vigye az egyetlen fegyverüket, ami van, Hármas bicskáját. Igaz, ami igaz, már eddig is nagy szolgálatot tett nekik, szóval próbálta nem lebecsülni.

- Az legyen az első dolgod, hogy megpróbálsz kiengedni innen - mondta Hármas, mert már most majd megőrült a tehetetlenségtől.

- Bízz bennem! - mondta Egyes frusztráltan.

- Bárkiben előbb bíznék, de úgy tűnik, nincs más választásom - vágott vissza Hármas, de közben visszasegítette Egyest a szellőzőbe.

Egyesnek úgy kellett végigmásznia a szűk járaton, mint egy földigilisztának, lehorzsolta a könyökét, és a térdeit, és mindenhol ott hagyta a vére nyomát a falon, ahogyan a sérült válla nekifeszült a hűvös fémnek, ráadásul egyre jobban izzadt a megerőltetéstől. Kész szerencse, hogy nem volt klausztrofóbiás, bár úgy sejtette, hogyha túléli, ezek után biztosan az lesz. Pedig, mint kiderült, végül nem tartott sokáig az útja - ugyan két kanyaron valahogyan át kellett vergődnie, de aztán el is ért az alagút végére. Itt volt az egyetlen kijárat, és a szellőző sehol sem ágazott szét, a megtett út pedig alig lehetett több harminc méternél, amitől Egyesnek nagyon rossz érzése támadt.

Próbált kilesni a szellőző rácsain, de semmit sem látott, és hiába fülelt, egy pisszenést se hallott. Ha lett volna valaki az alatta lévő helyiségben, képtelenség, hogy eddig ne hallotta volna meg őt, szóval lesz ami lesz alapon kilökte a rácsot, és roppant dicstelen módon fejjel előre kizuhant a földre.

Bár minden porcikája fájt a mászástól, és az eséstől is, a lövés nyomáról nem is beszélve, azonnal felpattant, és egy szék mögött fedezéket keresve, maga elé tartotta a kést.

De nem támadt rá senki sem. Kidugta a fejét az árnyék oltalmából, de a helyiségben nem fogadta semmi, csak néma csend, és hullaszag.

De az szó szerint.

Könnyű volt kiszabadítani Hármast - az ajtó szemmel láthatóan arra lett kitalálva, hogy míg belülről egyáltalán ne lehessen kinyitni, kívülről bárki ki tudja. Biztosan nem ők voltak az első lekötözött emberek, akik a raktér-fogdában utaztak.

Hármas első mozdulatával kishíján le is ütötte őt, mert őszintén, inkább arra számított, hogy a Gabriel legénységének egyik tagja fog belépni, hogy visszapenderítse Egyest a helyére.

- Nem hittem volna, hogy sikerül - mondta, mert ő aztán sosem titkolta a véleményét.

- Még ne örülj ennyire - felelte Egyes, aztán hátat fordított Hármasnak, és minden különösebb elővigyázatosság nélkül trappolt végig a helyiségen, ahová az ajtajuk nyílt. A szoba nem bizonyult sokkal nagyobbnak, mint ahová eddig be voltak zárva. Hármas valamivel óvatosabb volt, de hamar megbizonyosodott afelől, hogy felesleges, senki sem volt ott rajtuk kívül. Legalábbis senki élő. Viszont meg kellett kerülniük egy lassan alvadozó vérpocsolyát, ami egy csúnyán szétszabdalt torkú férfiből fakadt, azután egy lelőtt nőt, aki könnyű, nyári ruhát viselt, a szoknyáján színes virágok virítottak gúnyosan. Kétség kívül az egyik volt azok közül, akiket megpróbáltak megmenteni, és Egyes igyekezett nem arrafelé nézni, mert rosszul lett a gondolattól, hogy még mindig életben lenne, ha ő nem áll neki hősködni. Vajon mi lehet a többi lánnyal? Nagyon remélte, hogy szerencsésebbek voltak.

Volt még egy harmadik hulla is, aki a pilótaülésben ült, vagyis inkább feküdt, a felsőteste a pulton, és teljesen összevérezte az érzékeny berendezést.

- Szóval mégis lejutottunk a Gabriel-ről - mondta Egyes cseppet sem boldogan. Egy apró kompon voltak, ami ugyan érezhetően haladt valamerre, de a csendesen sercegő monitor nem sokat árult el a részletekről.

Hármas közben megszerezte a földön fekvő férfitől a fegyverét, és már a pilótát döntötte hátra az ülésben, bármi hasznos után kutatva, de hiába szerzett három pisztolyt is, ezzel nem voltak előrébb. Ezt ő is tudta, de attól még sokkal jobban érezte magát felfegyverkezve.

Egyes óvatosan a pilóta hullája fölé hajolt, és nyomogatni kezdte a vértől ragadó gombokat, bár csak halvány intuíciója volt azzal kapcsolatban, hogy mit kéne tennie.

- Le van zárva az irányítás - mondta Egyes frusztráltan.

- Engedj oda! - Hármas gyakorlatilag ellökte a pulttól, de hiába, neki sem volt sokkal nagyobb fogalma arról, hogy mi van, habár Hatos megmutatott neki pár dolgot a Raza kompján, de itt nagyon másképp nézett ki minden. Annyit azért meg tudott tenni, hogy aktiválta a kilátóernyőt, amin legalább azt jól látták, hogy a semmi kellős közepén vannak, és egyenesen valami fényes irányába tartanak, ráadásul elég nagy sebességgel. Az a fényes dolog valószínűleg egy nap volt.

- Bajban vagyunk, mi? - kérdezte Egyes.

Hármas csak morgott valamit válaszként, az ujjai bizonytalanul jártak a pult felett.

- Megintcsak nagy hasznát tudnánk venni a kölyöknek - mondta egy idő után. A navigáció kóddal volt lezárva, amit Ötös talán fel tudott volna törni, de Hármas nem tudott vele mit kezdeni. - Vagy legalább Hatosnak… Vagy bárkinek rajtad kívül. De ja, azt hiszem, eléggé rábasztunk.

- Biztos vagyok benne, hogy a Raza utánunk fog jönni.

Egyes végtelenül bízott Kettesben, és a többi társában.

- Ha egyáltalán tudják, merre keressenek. És időben ideérnek…

Hármas aggódva nézett a fényes csillag irányába. Elég messzinek tűnt, de a sebességüket nézve, hamarosan elkezd majd szemmel láthatóan is közeledni. Tehetetlenül matatott tovább a pulton, de csak egyre mérgesebb lett, végül nem is bírta tovább, és az öklével ráütött egyet. Szerencsére nem történt semmi.

- Mi a frászt csinálsz? - kiabált rá Egyes, és elrángatta őt a pult közeléből. - Ezzel csak rontasz a helyzeten!

 - Én legalább próbálkozom valamivel! - kiáltott vissza Hármas, és felháborodottan kirántotta magát Egyes szorításából.

- Mert ez olyan jól bevált már odabent is!

- Talán van jobb ötleted? - Várt egy másodpercet, majd mikor Egyes nem szólt semmit, hozzátette. - Mindjárt gondoltam.

- Fogalmad sincs, hogy mit csinálsz! - jelentette ki Egyes.

- Mintha neked lenne! Oké, nem értek hozzá, de én legalább jó vagyok valamiben, és te? Egész eddig csak a terhünkre voltál!

- Igen, a fegyverek lengetése az megy neked, erre aztán büszke lehetsz! - vágott vissza Egyes.

Hármast mintha megihlették volna Egyes szavai, hátrébb lépett a pulttól, fogta az egyik elorzott fegyvert, és a halott pilóta válla felett belelőtt kettőt a véres gombok közé. Már az csoda volt, hogy a pult nem robbant fel, csak némi füstöt, és szikrákot okádott ki magából. Egyes viszont azonnal Hármas nyakában volt, és a pisztolyt próbálta elmarni a kezéből.

- Teljesen megőrültél? - kiabálta az arcába magából kikelve. - Nem emlékszel, mi történt a múltkor is, amikor egy hajón lövöldöztél?

Kis híján belehaltak, de akkor legalább nyomós oka volt lőni, mert inkább a vákuum szippantsa ki őket, meg kannibál félhullák vacsorái legyenek. De most mi volt a mentsége?

- Még mindig kérdezem, van jobb ötleted? - Hármas úgy lelökte magáról Egyest, hogy az majdnem átesett a halott lányon, ami nem lett volna túl szerencsés, mert egyenesen a vérében landolt volna.

Szerencsére a szellőzés jól működött, és azonnal elkezdte elszívni a maró füstöt, szóval legalább attól nem kellett tartaniuk, hogy megfulladnak. Viszont a pultot most már egyáltalán nem lehetett megközelíteni az áramütés veszélye nélkül.

- Te ki akarsz nyírni minket? - őrjöngött Egyes.

- Nem, abban te jeleskedsz!

- Azt mindig is tudtam, hogy egy agresszív, egocentrikus fasz vagy, de hogy ilyen ostoba is legyél!

Hármas fenyegetően lépett közelebb Egyeshez, átlépve az útban heverő holttesten.

- Kezd elegem lenni abból, hogy mindenkinél jobbnak képzeled magad - mondta villogó tekintettel.

Hármas rendkívül jól értett ahhoz, hogy kihozza Egyesből a legrosszabbat.

- Mindketten tudjuk, hogy az vagyok - köpte az arcába önérzetesen. Egyes nem volt Jace Corso, akinek hitték őt, és ezt Hármas is tudta - a pokolba, még meg is zsarolta vele. De ő valójában nem volt bűnöző, mint a többiek, ezt érezte is.

- Akkor mégis mit keresel a Razán?

Hármas már túlságosan közel állt Egyeshez, fenyegetően behatolt a személyes terébe.

- Biztos vagy benne, hogy ez a megfelelő időpont arra, hogy befejezzük azt, amit odabent elkezdtünk? - kérdezte Egyes egyenesen a szemébe nézve.

- Lehet, hogy ez lesz az egyetlen lehetőségünk - felelte Hármas, mire Egyes, hallgatva az észérvekre, megütötte őt. Ez még csak nem is igazán hirtelen dühből jött, mint az első, nem, azóta érett, hogy a bezárt ajtó mögött egymásnak estek, sőt, még régebb óta. Az első pillanattól kezdve ki nem állhatta Hármast, aki folyamatosan rá volt szállva, egyetlen alkalmat sem hagyott volna ki arra, hogy szívassa őt.

Jó érzés volt megütni őt, még úgy is, hogy a fájdalom minden eddiginél erősebben mart bele a vállába, és rögtön utána csattant is Hármas ökle az arcába. De nem adta fel ennyivel, már csak azért sem, mert tudta, hogy Hármas sem fogja - nem foglalkozott a fájdalommal, újra lesújtott Hármasra, és élvezettel hallgatta, hogy a férfi felkiált fájdalmában. Jól bevitt ütés volt, amitől Hármasnak el is kezdett vérezni az orra, de addig sem jutott el, hogy letörölje, már vissza is támadt, aztán igazán elszabadultak az indulatok. Egyes nem is tudta követni, hogy pontosan mi történik, egyre csak ütötte Hármast, ahol érte, miközben próbált védekezni is, több-kevesebb sikerrel, mindenestre érezte a vére ízét a szájában, azután azt, hogy keményen csattan a háta a helyiség falán. Hármas úgy gyomron vágta, hogy Egyesnek elakadt a lélegzete, de nem tudott összegörnyedni, olyan nagy erővel szorította őt a falhoz, és közben bevitt még neki egy-két pofont, amit Egyes tehetetlenül viselt el. Úgy tűnt, hogy Hármas mindenhol ott van körülötte, a falat támasztotta a két oldala mellett, és ő hörögve köhögött a képébe, ahogy próbált levegőhöz jutni.

- Azon gondolkozom - mondta neki Hármas furcsa, gúnyos, de mégsem éles hangon. -, hogy mi izgatott fel téged ennyire, én, vagy a fájdalom?

Egyes némileg értetlenül nézett Hármasra, de aztán hirtelen megértette, mert Hármas az ágyékához nyomta a térdét, és megérezte azt, amit Hármas is észrevett rajta, hogy a verekedés közben valamikor merevedése lett.

Az elmúlóban lévő köhögőgörcse újra rátört, de Hármas továbbra sem engedte el őt, viszont felemelte a kezét, és keményen megszorította a sérült vállát, gyakorlatilag belemélyesztette az ujjait a sebébe. Egyes hangosan feljajdult, de legalább a köhögése abbamaradt.

- Szóval csak én - közölte Hármas igazi szarrágó vigyorral.

Egyesnek idegesen összeszűkült a gyomra, és érezte, hogy azonnal, menthetetlenül elvörösödik, de Hármas olyan ügyesen lefogta őt, hogy hiába próbált, nem tudott kiszabadulni.

- Vagy csak az, hogy végre megütöttelek - mondta Egyes erőtlenül, kicsit sem meggyőzően. Bele sem mert gondolni, hogy ezek után mégis milyen megaláztatásokra számíthat Hármastól.

Azt nem várta, hogy a másik férfi csak még közelebb hajol hozzá, úgy, hogy szinte hozzátapad a testéhez, és hogy egészen az arcába zihál, aztán az egyik kezével az ölébe markol. Egyes ugyanúgy feljajdult, mint amikor a vállát szorongatta ugyanígy, csak ezúttal nem a fájdalomtól, hanem a meglepettségtől - egyszerűen nem tudta mire vélni az egészet, de Hármas nem is adott neki sok gondolkozási időt, mert rögtön masszírozni kezdte. Olyan kibaszottul jó érzés volt, de közben borzasztó, tudva, hogy ki teszi ezt vele, rémesen megalázóvá tette. Mi a fenéért csinálja ezt Hármas?

- Vedd le rólam a kezedet! - kiáltotta Egyes az összes dühét és dacát összeszedve, de az igazság az, hogy nem igazán próbált meg elhúzódni tőle, nem mintha lett volna hova. viszont meglepetésére Hármas valóban elengedte őt, de arra sem volt ideje, hogy megkönnyebbüljön, vagy rájöjjön, hogy tulajdonképpen mit is érez, mert Hármas bontogatni kezdte az övét. Ez volt az utolsó pont, amikor Egyes még megpróbálkozott valami ellenállás-féleséggel, mert aztán Hármas az alsójába vezette a kezét, és a bőr érintése a bőrén leolvasztotta róla minden ellenkezését. Egyes feje hátrakoccant a falnak, és belészakadt egy sóhaj.

Erre Hármas egyenesen a fülébe nevetett, és Egyes megriadt, hogy csak ez volt az, amire a másik várt, és hogy kizárt, hogy ezt valaha lemossa magáról, már ha egyáltalán élve kikerülnek innen. Mostantól kezdve örökké ezt kell majd hallgatnia tőle, még ha ez az örökké csak pár óra lesz, amíg bele nem zuhannak abba a napba, ami felé a komp tart. És Hármas valóban kivette a kezét a nadrágjából, mire Egyes megsemmisülten nyögött fel, máris átkozva a saját gyengeségét, hogy képtelen volt lerázni őt magáról, alapból, hogy egyáltalán ilyen helyzetbe hozta saját magát. De Hármas nem lépett el mellőle, karon ragadta, megfordította, és arccal előre odavágta őt a falhoz, hogy csak úgy nyekkent belé. És Egyes már érezte is, hogy miről van szó igazából, mert Hármas a fenekéhez nyomta a csípőjét, és oh, nem ő volt az egyetlen, aki be volt indulva. Ebben a pillanatban örült neki, hogy senki nem látja az arcát, mert az biztos, hogy még szánalmasabban elvörösödött, ráharapott az ajkán virító friss sérülésre, aztán szerencsétlenül nyelte le a szájában összegyűlt nyálas vért. Hármas ütemesen dörgölődzött hozzá a ruháikon keresztül, és közben már megint az övével babrált.

- Egy olyan piperkőc fickó, mint te, nyilván hord magánál valami ilyesmit - mondta Hármas, és Egyesnek fogalma sem volt arról, hogy mégis miről van szó, amíg hátra nem pillantott, egyenesen Hármas vigyorgó képébe. Ez a vigyor talán most először nem volt gúnyos, és nem is idegesítette Egyest, sőt, inkább elégedettséget érzett tőle, mert kilátta belőle az izgatottságot. Ritkán látni Hármast igazán izgatottnak, legtöbbször olyan esetekben, amikor fegyverekről van szó, de jelen esetben szerencsére nem pisztolyt szorongatott a kezében, csak egy kapszulát. Amit aztán el is pattintott, mire a fertőtlenítőszer végigfolyt az ujjain. Ez több szempontból is hasznos volt, először is, mert az utóbbi vagy egy óra leforgása alatt több ember vérében is turkált velük, másrészről viszont közben a szabad kezével elkezdte lehúzni Egyes nadrágját.

Egyes sejtette, hogy legalább egy kicsit félnie kellene attól, ami most következik, de semmit nem érzett a testén végigvágó, mohó vágyon kívül. Sietve lejjebb rúgta magán a nadrágot, és gyönyörűen széttette a lábait, a sérült vállához tartozó karjával a falnak támaszkodott, annak más hasznát úgysem tudná venni, és ahhoz nyomta inkább a homlokát a kemény fém helyett, a másik kezét pedig az ölébe engedte, és az ujjait rákulcsolta saját magára. Egyszerűen tökéletes pózba helyezkedett. A háta mögött Hármasnak mindösszesen annyi dolga lett volna, hogy a saját nadrágjától megszabaduljon, de ezt sem sikerült kifogástalanul véghezvinnie, csak éppen addig jutott, hogy a sliccét lehúzza, mert túlságosan lekötötte az, hogy Egyest nézze. Aztán pedig nem hagyhatta, hogy a másiknak túl sokáig kelljen várnia rá, visszalépett hozzá, megragadta a derekát, és Egyes olyan buzgón kínálgatta magát, hogy rögtön tudta, a fertőtlenítőszertől nedves ujjait hová, és hogyan helyezze.

Egyes felkiáltott, mire Hármas megtorpant, mert amit csinált, az vitathatatlanul fájdalmas volt a másiknak, ennek ellenére Egyes, ahelyett, hogy elhúzódott volna tőle, csak közelebb lökte hozzá a fenekét. Szóval Hármas mégis folytatta, és nem tellett csak néhány jól kivitelezett mozdulatba, míg két ujja teljesen el nem tűnt Egyesben.

Egyes összeszorított szemekkel, elnyílt szájjal zihált a karjába, érezte, hogy a verejtékcseppek végigperegnek a gerince mentén, a férfiassága lüktet a kezében, és az egész bensője Hármas ujjai körül. Fájt, és még jobban, amikor Hármas elkezdte rendesen mozgatni az ujjait benne, szóval a száját a karjába temetve, halkan nyögdécselt, várva, hogy végre igazán jó legyen. Mert hogy az lesz, azt tudta.

És valóban, Hármasnak egyetlen, ügyes mozdulata kellett hozzá, és Egyes egész teste megrendült, a lábai elgyengültek, és ki tudja, milyen hangot adott ki magából, mindenesetre meg sem próbálhatta eltitkolni Hármas elől. Még nem állt készen arra, hogy ennyire jó legyen, még csak most kezdte szoktatni magát az ismeretlen érzéshez! Még nem fogadta el, hogy közben mintha nem is lett volna egészen új a számára…

- Tudtam, hogy egy olyan csini fiú, mint te, biztosan buzi - mondta Hármas győzedelmesen, és Egyes arra gondolt, hogy könnyebb volt, amíg még csak fájt, de most már túlságosan jó volt, és Hármas minden mozdulatával egyre jobb és jobb lett.

- Mondja az, aki arra készül, hogy megdugjon - szólt vissza Egyes rekedt, izgatott, túl magas hangon.

Hármas ezt biztatásnak vette, vagy az is lehet, hogy csak szereti, ha mocskosan beszélnek vele, mert kihúzta az ujjait Egyesből, és kapkodva letolta magáról a nadrágot.

Egyesre csak egy pillanatra tört rá a pánik, aztán megérezte Hármas farkának a hegyét a bejáratánál, és megint annyira nagyon akarta, hogy az minden mást elnyomott benne, és nem akart tovább várni. Már nem foglalkozott azzal, hogy saját magát izgassa, inkább hátranyúlt szabad kezével, és Hármas csípőjére simított, aztán lejjebb, a fenekére, és gyakorlatilag magába húzta Hármast. Azért Hármasnak is kellett egy kicsi idő, amíg hozzászokik a helyzethez, de Egyes türelmetlenül ringott alatta, így kénytelen volt hamar összeszedni magát. Azt hitte, hogy ennél kicsit majd lassabban kell haladnia, de Egyes egyértelművé tette, hogy azonnal, és keményen akarja, és ez neki is több, mint megfelelt.

Egyes úgy érezte, hogy az egész teste lángol, ahogy a másik férfi néhány lényegretörő mozdulattal végre teljesen kitöltötte őt. Elsőre nem volt annyira más, mint az ujjai, csak még fájdalmasabb, nehézkesebb, egy kicsit szerencsétlen. De aztán Hármas mindkét kezével megragadta a derekát, és egészen magához vonta őt, mellkasa Egyes hátára simult, és a következő mozdulata egyszerűen olyan kibaszottul jó volt, hogy Egyes totálisan elveszett.

Akkor már tudta - hát igen, elég sokáig tartott, míg leesett neki - hogy Hármasnak mennyire igaza van abban, hogy messze nem ez az első alkalma férfival. Ugyan nem emlékezett rá, viszont a teste nagyon is, sőt, abban is eléggé biztos volt, hogy Hármas is csinált már ilyet azelőtt. És egyáltalán nem kizárt, hogy egymással. Nemrég még nevetséges gondolat lett volna, de most olyan egyértelműnek tűnt.

Egyes támaszkodó karja alatt mintha a fal fémje is tüzelt lett volna, beleharapott a bőrébe, hogy ezzel is elvonja a figyelmét a fájdalomtól, és csak és a gyönyörre koncentráljon, és azért is, hogy ne kiáltson fel, mert Hármas közben egyre hangosabb lett mögötte, és ő hallani akarta, ahogyan a zihálása mély nyögésekké alakul. Hármas nem volt olyan hangos szex közben, mint Egyes, és nem akart lemaradni róla, de már túl késő volt, és túlságosan élvezte, szóval végül be kellett látnia, hogy nem tud tovább várni. A szabad keze még mindig Hármason volt, kényelmetlen pózban, de attól még nem akarta őt elengedni, úgyhogy inkább a másik kezét használta, még ha emiatt neki is kellett nyomnia homlokát a forró falnak. Plusz még bele is nyilallt a fájdalom a meglőtt vállába, de az sem számított, mert amint magához ért, egyértelművé vált, hogy nem fogja már sokáig húzni. Pillanatok alatt a határán volt, és ezt Hármas is megérezhette, mert anélkül, hogy bármit is változtatott volna az ütemen, követte Egyes kezét az ölébe, és rákulcsolta az ujjait az övéire, és átvette az irányítást.

Hát, ha Hármas mégis csak arra a pillanatra várt, amivel majd később igazán megalázhatja Egyest, akkor most megkapta - Egyes olyan hangosan élvezett el, hogy azon Hármasnak muszáj volt nevetnie. Ezzel azért nem törte meg a hangulatot, főleg mert Egyes meg sem hallotta őt, annyira elvolt a saját világában. Hirtelen még a lábain is alig bírt megállni, szóval Hármasnak rendesen meg kellett tartania, márpedig ő még nem végzett, és nem bírt addig várni, amíg Egyes összeszedi magát. Lassan azért magához tért, már csak azért is, mert Hármas egy pillanatra sem állt le, aminek köszönhetően a lendülettől újra és újra nekikoccant a feje a falnak, szóval muszáj volt tisztességesen megtartania magát. Azután, ahogyan kissé kótyagosan, de készségesen visszaállt a megfelelő pózba, már Hármasnak sem tartott sokáig a dolog, pedig Egyes már éppen kezdte élvezni, hogy a saját sürgető kéje nem tereli el a figyelmét, és kellőképpen tud koncentrálni a társára. De már nem nagyon volt mit hallania egy elmotyogott káromkodáson kívül, aztán érezte, ahogyan Hármas belé élvez.

Utána még jó ideig ki sem húzta belőle, az ujjai továbbra is a csípőjébe mélyedtek, és érezte a szaggatott zihálását a nyakában, izzadtak, és minden forró volt, és ragacsos, és undorító, és Egyest egyáltalán nem zavarta.

- Olyan kurva hangos voltál, csodálom, hogy a holtakat fel nem verted vele - mondta Hármas vidáman, csak azután húzódott el tőle.

Egyes nem felelt semmit, inkább igyekezett gyorsan összeszedni magát, még mielőtt kijózanodik a szex utáni mámorából annyira, hogy elkezdjen kínossá válni a meztelensége. Felesleges volt ezen aggódnia, mert ahogy megfordult, látta, hogy Hármas bezzeg nem foglalkozott azzal, hogy rendesen felöltözzön.

- Gondolom, nincs nálad több fertőtlenítő kapszula - mondta bosszankodva. Kócos volt, a homloka izzadt, és kivörösödött, az egyik szeme alatt sötétkék karika virított, Egyes öklének a nyoma, és az orra vére is szétkenődött az arcán. A tekintete csak úgy ragyogott, és abban a pillanatban nyoma sem volt rajta a megszokott nagyképű pökhendiségnek. Egyesnek nagyon tetszett így.

- Bocsi - felelte a vállát vonogatva. Neki nagyobb szüksége lett volna rá, mint Hármasnak, de a leghasznosabbnak mégiscsak nem sokkal ezelőtt bizonyult.

Hármas csak legyintett rá, és visszahúzta a nadrágját úgy ahogy volt, koszosan.

- Úgy tűnik, hogy amúgy is mindegy - mondta Hármas a kivetített képernyőre nézve. Egyes követte a tekintetét, és megrettent. Mennyi időre is nyomta az arcát a szemközti falnak, mit sem gondolva arra, hogy hol is vannak? Nem lehetett az olyan sok, de a csillag, ami alig volt egy fényes pont a képernyő közepén, mostanra hatalmas napkoronggá változott, annyival közelebb értek hozzá. Nem csoda, hogy olyan melegük volt.

Egyes a szétlőtt pult maradványaihoz sietett, a fátyolos tekintetű, kába hullákat kerülgetve, de ha azelőtt nem tudott mit kezdeni vele, most aztán végképp esélye sem volt.

- Meg fogunk halni - mondta kétségbeesetten.

- Örülök, hogy megdugtalak előtte - közölte Hármas cinikusan.

Egyes már megint szerette volna megütni őt, de mi értelme lett volna? Egyébként sem érzett magában elég erőt hozzá. Megfordult, és szembenézett a nappal, ami még a kivetítőn át is olyan erősen fénylett, hogy bántotta a szemét. Végülis nem a legrosszabb módja a halálnak, nem igaz? És legalább tényleg szexelt még egy utolsót az életében.

Ennél tovább aztán nem jutott a gondolatmenetben, mert a képernyő sercegni kezdett előtte, a következő pillanatban pedig eltűnt a nap, és helyette Ötös nézett le rájuk.

- Hello, srácok! - köszöntötte őket boldogan.

Egyes meglepett arca rögtön felderült.

- Ötös!

- Még sosem örültem ennyire, hogy látlak, kölyök - mondta Hármas a háta mögül, nem kevésbé vidáman.

- Órák óta próbálunk kapcsolatba lépni veletek! Jól vagytok?

- Eddig egész jól megvoltunk - mondta Hármas, és bár Egyes nem látta, de egészen biztos volt abban, hogy gyanúsan vigyorog. - De most már ránk férne némi segítség.

- Igen, azt látom. Próbáltam távolról meghackelni a hajó navigációját, hogy eltérítsem a pályáról, de semmire se jutottam.

- Vajon miért - szúrta közbe Egyes, egy neheztelő pillantást vetve Hármasra. Talán segített volna valamennyit, ha az irányítópult nem szenes romokban hever, talán mégsem, ki tudja.

- Szerencsétekre néhány lány, akik egyébként rendkívül hálásak nektek, meg tudták mondani, hogy valószínűleg merre tart a komp, ahová bezártak titeket. Igazából még az is jól jött, hogy a pilóta blokkolta az irányítást, mielőtt… megölték őt. Különben nem tudom, hogyan követtük volna le, merre tartotok. Na mindegy - fejezte be Ötös a magyarázkodást, ahogy rájött, hogy a társai nagy sebességgel egyenesen egy nap felé tartanak, és mindjárt odaérnek, ergo nem biztos, hogy a részletek érdeklik őket. - A lényeg, hogy mindjárt ott vagyunk a Razával, hogy felszedjünk titeket.

- Éppen időben - mondta Hármas, és Egyes nem tudta nem hozzátenni gondolatban, hogy kész szerencse, hogy nem negyed órával korábban. Na az igazán kínos lett volna.

2.

A hajó ideje szerint lassan hajnalodott, amikor Egyes elindult Hármas kabinja felé. Még mindig nem tudta, hogy mit akar, de magával vitte a pisztolyát, és mélyen belül reménykedett abban, hogy Hármas már rég alszik, vagy nála van az egyik lány, akit ma megmentettek, esetleg több is, és nem fog ajtót nyitni neki. Hármas eléggé jókedvűnek tűnt, amikor elmondták nekik, hogy Kettes úgy döntött, elviszik a lányokat az első űrállomásig, annyira, hogy Egyes hirtelen már nem is volt akkora szerencsétlenség, hogy meg akarta menteni őket, sőt, sokkal inkább maga Hármas volt az, aki az egészet kitalálta, és Egyes meg csak éppen ott volt mellette, hogy elrontsa a dolgokat. Persze a Raza legénysége egy percig sem vette be, de a lányok odáig voltak érte. Tipikus Hármas, és Egyes csak a szemeit forgatta rá, de közben, őszintén, egy kissé sértve érezte magát.

De mindegy is, mert nem volt szerencséje.

Hármas ébren volt, egyedül, és egyáltalán nem tűnt meglepettnek, hogy ebben a lehetetlen időpontban az ajtaja előtt találta Egyest.

- Kíváncsi voltam, hogy mikor jelensz meg nálam - mondta fáradt vigyorral, miközben lezser mozdulattal betessékelte Egyest a helyiségbe. A fegyverei szétszedve sorakoztak az ágyon, a jellegzetes szagból ítélve éppen azzal foglalatoskodott, hogy tisztítsa őket.

Hármas becsukta az ajtót maguk mögött, aztán megfordult, hogy szembenézzen Egyessel, aki a pisztolyát egyenesen a mellkasának szegezte.

- De erre nem számítottam - tette hozzá zavartan, hirtelen kiélesedő érzékekkel. Saját maga tette használhatatlanná az összes fegyverét, és még a kései is az éjjeliszekrényén pihentek, túl nagy távolságra. Tényleg nem számított támadásra.

Egyes tisztában volt azzal, hogyha lőni akart volna, azt azonnal kellett volna tennie, hiszen tudta, hogy Hármas erősebb, gyorsabb, és jobb fegyverforgató nála, míg az ő oldalán mindössze a meglepetés ereje állt, de mégis csak szorongatta a fegyverét, görcsösen, remegő kezekkel.

- Mi a fasz, Egyes - folytatta Hármas értetlenül, óvatosan közelebb lépve a másikhoz. - Ennyire nem akadhattál ki azon, hogy keféltünk.

Egyes cinikusan felhorkantott, igen, azon is éppen eléggé kiakadt volna, de ennél sokkal többről volt szó.

- Sejtelmed sincs arról, hogy mi bajom van - mondta fenyegetően.

- Úgy viselkedtél, mint egy ócska kis ribanc - mondta tovább Hármas, közben taktikusan még jobban megközelítve őt. - Szétteszed a lábaidat nekem, aztán még idejössz engem hibáztatni, vagy mi?

- Fogd be pofádat! - kiáltotta Egyes, és túl későn vette észre, hogy Hármas direkt próbálja felidegesíteni. Sikerült is neki, és kihasználta azt, hogy emiatt kihagyott Egyes figyelme, megtámadta őt, és nevetségesen könnyedén megszerezte tőle a pisztolyát, mielőtt még ideje lett volna arra, hogy használja. Már ha akarta egyáltalán.

- Szóval mi a fasz bajod van? - kérdezte Hármas, ezúttal ő irányítva a pisztoly csövét Egyeshez.

Egyes konokul hallgatott, még akkor is, amikor Hármas elindult feléje. Csak annyit tett, hogy hátrálni kezdett, mielőtt a másik férfi beléphetett volna a személyes terébe, de nem tarthatta meg sokáig a távolságot, kicsi volt a kabin, és csakhamar falnak ütközött. De Hármas akkor sem állt meg, addig közelített hozzá, míg szinte hozzátapadt a testéhez, és ez iszonytatóan olyan volt, mint a kompon, a halál torkában, kivéve, hogy most nem volt merevedése, és a fegyver csöve keményen a mellkasába mélyedt.

- Vagy csak azért jöttél a kabinomba fegyvert lóbálva, hogy felizgass? - kérdezte Hármas kihívóan, de a hangjába határozottan fenyegetés vegyült. Mivel Egyes továbbra sem mondott neki semmit, Hármas megemelte a pisztolyt, és a halántékához szegezte. - Tudom, hogy nem vagy oda értem, de azért az, hogy lepuffants engem, határozottan nem rád vallana.

Egyes minden szónál az arcán érezte Hármas forró leheletének a páráját, és kirázta tőle a hideg, még csak nem is egészen a rossz értelemben.

A pisztoly csöve lassan lecsúszott a halántékáról, hűvös vonalat rajzolt az arcára, és elért a szájáig. A felrepedt ajkába belemart a fájdalom, ahogyan Hármas készakarva a sebhelyéhez nyomta a fegyvert.

- Nem nyitod ki azt a csini kis szádat? - kérdezte Hármas egyre türelmetlenebbül. Még veszélyesebbnek tűnt így, mintha megfelelő távolságban állt volna tőle, mert Egyes közvetlen közelről érezte a testéből áradó feszültséget, látta a haragosan eltorzuló vonásait, arról nem is beszélve, hogy ízlelte a pisztoly fémjét szájában, vagy lehet, hogy csak az újra felszakadt ajkának vére volt az. Nem is tudta, hogy melyik verzió a rosszabb.

- Rájöttem, hogy ki vagyok, és miért vagyok itt a hajón - vallotta be végül Egyes ügyetlenül a fogának koccanó fegyvertől. Hármas nem húzta el a szájától. - Miattad.

- Mint a kurvám, vagy mi? - kérdezte Hármas a tőle telhető legidegesítőbben, amikor a magyarázatnak nem volt folytatása.

- Azért, hogy megöljelek - bökte ki Egyes. -, amiért meggyilkoltad a feleségemet.

Egyes már egy ideje rájött, hogyan tudná lenyomozni, hogy kicsoda is ő valójában, mégsem tett semmit, túlságosan is tartott az eredménytől - csupán annyit tudott önmagáról, hogy nem Jace Corso, mint ahogyan azt először hitték, és hogy régebben olyan arca volt, ami miatt Hármas ugyanígy csini fiúnak nevezte volna. És azt is, hogy most egy csapat tagja, még ha eléggé szedett-vedett, furcsa kis csapaté is, akik nehezen jöttek ki egymással. Mégsem akarta ezt elveszíteni.

Na és a mai nap után még azt is tudta, hogy valószínűleg már az emlékezetvesztésük előtt is lefeküdtek Hármassal. Úgy érezte, mintha a múltbeli énje próbálna kitörni annak a testnek a mélyéből, amit most ő használ, és bár még mindig félt ettől, kíváncsi is volt rá.

A saját neve ismeretlen volt számára, a képeken látható férfi egyáltalán nem hasonlított rá, a tőle idézett szavakat mintha sosem ő mondta volna ki, összességében nem is érezte úgy, mintha ő lenne az. De még ha az arcát át is szabhatták, az emlékeit el is vehették, a DNS-e nem hazudhatott.

Úgy döntött, hogy magához veszi a pisztolyát, bár förtelmes árulásnak érezte. De mégis mi a rosszabb, Hármast árulni el, vagy önmagát?

Most Hármas hosszan meredt Egyesre, aki meg sem próbálta elkerülni a tekintetét. De képtelenek voltak olvasni a másikban. Hiszen még saját magukat is alig ismerték! Ebben a pillanatban nem voltak többek két idegennél, akiket a saját múltjuk üldözött, és ki tudja milyen irányba.

- És ha olyan biztos vagy ebben, akkor mi a francnak nem vagyok még halott? - kérdezte végül Hármas őszintén kíváncsian.

- Hiba volt idejönnöm.

- Na nem mondod - vágta rá Hármas szárazon.

- Valamiért azelőtt sem tettem meg - magyarázta Egyes, igazából most először gondolva végig rendesen. -, hogy miért, azt valószínűleg már sosem fogom megtudni. Talán csak nem jutottam el addig… De talán rájöttem, hogy mégsem te voltál az.

- Könnyen lehet, hogy én öltem meg.

Egyes, nem törődve azzal, hogy a fegyver csöve még mindig az arcában van, megragadta Hármas derekát, és még közelebb húzta őt magához, gondosan úgy helyezkedve, hogy az ágyékuk egymáshoz érjen. Egyikük sem volt beindulva, de az érintés, még több réteg ruhán keresztül is, hirtelen, zavarbaejtően intim volt.

- És talán az is benne lehet, hogy azt hiszem, nem ez az első alkalom, hogy ezt csináljuk - tette hozzá Egyes.

- Igen, eléggé élesen emlékszem még a délelőttre - jött a cinikus válasz.

- Tudod, hogy értem - mondta Egyes mérgesen. - Még azelőtt, hogy elveszítettük az emlékezetünket.

- Ja, egy ideje már én is rájöttem erre - mondta Hármas kelletlenül.

- Mégis mennyi ideje? - Egyes szinte követelte a választ.

- És én még azt hittem, hogy legalább annyi előnye megvan annak, hogy fegyverrel jelensz meg nálam, hogy megúszom ezeket a kérdéseket - mondta Hármas, de azért csak válaszolt. - Már jó ideje.

- Honnan tudtad? - folytatta a faggatózást Egyes, cseppet sem zavartatva magát attól, hogy Hármas még mindig fegyvert szegez rá.

- Hát, eléggé árulkodó jel volt az, hogy akármennyire is idegesítesz, mégis folyton merevedésem van a közeledben.

Egyes felháborodva nézett rá. Egy pillanatra se hitt neki, és éppen ebben a szituációban nem akarta hallani a megalázó szövegét.

- Csak ne legyél ilyen önérzetes! - folytatta Hármas még nála is felháborodottabban, ráadásul ugyanabból az indokból, hogy kerülje a megaláztatást. - Te kezdted ezt az egészet! És tuti, hogy az első körben is. Semmivel nem vagy jobb nálam!

- Kurvára tisztában vagyok vele. Ahogy említettem, azért jöttem a hajóra, hogy megöljem a feleségem gyilkosát, és ehelyett lefeküdtem vele. Ez mégis milyen emberré tesz engem? Rosszabb vagyok mindnyájatoknál.

- A raktárban feküdt sztázisban a haldokló barátnőm… vagy a mit tudom én kim, és én mégis lefeküdtem veled.

Végszóra Hármas, igazi rohadék módjára, hirtelen megszorította Egyes vállát, azt, amelyikről jól tudta, hogy be van kötözve, és amikor Egyes felkiáltott, egyetlen mozdulattal a szájába lökte a pisztoly csövét. Valószínűleg csak azért, mert túl sokat mondott, és mindenképpen kompenzálni akarta a gyengeségét.

Egyes riadtan harákolt, ahogy a hűvös fém kitöltötte a száját, félre akarta rántani a fejét, de Hármas a pisztollyal szögezte a falnak, és most először jutott egyáltalán az eszébe, hogy bár ő képtelen lenne megölni Hármast, attól Hármas még simán kinyírhatja őt. És miért is ne tenné meg, azok után, hogy gyakorlatilag halálosan megfenyegette őt?

- Az is lehet, hogy egyszerűen csak elcseszted - mondta Hármas. - Ahogy most nem sikerült megölnöd, azelőtt is elbuktál. Miért adnék neked rá egy harmadik lehetőséget?

Egyes érezte a pánikot a torkában, és a lőpor keserű ízét, ő nem tartotta úgy karban a fegyvereit, mint Hármas, le sem takarította azóta, hogy utoljára embert ölt vele. És most őt fogják lelőni…

- Igazán kár. Neked fogalmad sincs róla, hogy milyen régóta akarom már azokat a piros kis ajkaidat a farkamra.

Hármas tekintete vadul csillogott, és Egyes riadt, elkerekedett szemekkel nézett rá. Ez mégis mi akart lenni? Vallomás? Vagy megint valami zsarolás-féleség? És Egyes akkor realizálta, hogy szó sincs arról, hogy Hármas le akarná őt lőni. Nem okozna neki nagy lelkifurdalást, de nem akarja. Az előbb igazat mondott, és ez most sokkal inkább valami beteg, perverz szexuális játék a részéről, és Egyes igazán haragudni akart rá emiatt, ki akart borulni, de azon már rég túl volt. Hármas és ő az első pillanattól kezdve fújtak egymásra, de ő volt az, aki nem sokkal ezelőtt még komolyan azt fontolgatta, hogy megöli őt, miközben Hármas egész végig csak meg akarta őt kettyinteni. Szóval mégis melyikük az abnormálisabb?

Egyes megragadta Hármas csuklóját és kirántotta a fegyvert a saját szájából.

- Tedd már le azt a kurva fegyvert!

- És mégis miért tenném? Hogy megpróbáld visszavenni tőlem, és befejezni, amit elkezdtél? - kérdezte Hármas kihívóan.

- Tévedtem, oké? - mondta Egyes. - Azt hittem, ezt már egyértelművé tettem. Nem akarok bosszút állni egy nőért, aki semmit sem jelent nekem, egy olyan ember nevében, akinek az arcát is alig tudom magam elé idézni.

- Nagyon meggyőző, de azt várod, hogy ennyi elég lesz bocsánat gyanánt? - kérdezte Hármas.

- Nem kértem bocsánatot. De nem tudlak leszopni egy pisztollyal a számban - tette hozzá Egyes, és mivel Hármas még mindig szorosan hozzátapadva állt, tévedhetetlenül érezte, hogy a szavai hatással vannak a másikra.

Tényleg szeretheti, ha mocskosan beszélnek vele.

Ami Egyest illeti, csak halvány fogalma volt arról, hogy miért is akarja megtenni, de hirtelen nagyon meg akarta, és nem pusztán azért, hogy ezzel kimentse magát a szorult helyzetéből. Egyébként sem hitte már, hogy Hármas lelőné őt, legalábbis nem ebben a pillanatban. Talán bocsánatkérésként? Vagy hogy bebizonyítsa, hogy tényleg nem akar ártani neki? És kinek kellett ezt bizonyítani, Hármasnak, vagy önmagának?

- Kizárt, hogy annyira megbízzak benned, hogy megengedjem, akármennyire is csábító ajánlat - közölte Hármas lenézően.

- Jó, akkor tartsd magadnál a fegyvert - mondta Egyes, és nem törődve a továbbra is fenyegetően rá irányuló pisztollyal, Hármas mellkasára tette a kezeit, és tolni kezdte őt, egészen amíg neki nem ütköztek az ágynak. Hármas nem próbált meg igazán ellenállni, ráhuppant a matrac szélére, a darabokra szedett fegyverei egymásnak csörrentek mögötte.

Egyes pedig letérdelt elé.

Eszébe villant, hogy az előzőleg mennyire félt attól, hogy Hármas egyetlen célja az, hogy megalázza őt, és most önként teszi ezt saját magával, és még csak nem is érdekli a dolog. Pedig Hármas már vigyorgott rá, azon az igazi, köcsög módon, ahogyan a jobb napjain szokott, amikor Egyes az övét kezdte bontogatni.

Egyes szerette volna még egyszer ugyanazt érezni, mint a kompon, viccesmód a halál torkában - hogy valami végre rendben van, hogy rátalált valami fontosra, valamire önmagából. Még akkor is, ha ez csak annyi volt, hogy átkozottul szeret szexelni valakivel, akit még csak nem is kedvel igazán. Sokkal őszintébb érzésnek tűnt annál, hogy meg akarja őt ölni. Vagy bármi másnál igazából, amint magáénak vallott röpke, új életében.

Hármasnak megint csak igaza lehet abban, hogy ribancnak titulálta Egyest. Végülis nem pont erre jött rá maga is? De, még ha nem is volt éppen egy túlzottan nemes dolog, legalább az övé volt. Ez tudta, igazából, és nem valami képről, vagy ajnározó cikkekből, vagy kétes következtetésekből.

Hármas már azelőtt félig kemény volt, hogy Egyes bármit is csinált volna vele, éppen elég volt neki hozzá ez a szituáció. És Egyesnek egyáltalán nem volt nehéz dolga innentől kezdve sem - csak a pózban különbözött attól, mintha saját magával csinálta volna, ahogyan az ujjait a merevedése köré fonta. Beletellett vagy egy percbe, míg arra is rávette magát, hogy közelebb hajoljon, és megízlelje Hármast, addigra már érezte a másik türelmetlenségét, és sejtette, hogyha nem kezd vele valamit, akkor rögtön elkezdi sürgetni, és nyilván nem a legudvariasabb módon. Azért csak ráérősen nyalt végig a hosszán, mondhatni próbaképpen, és, bár ő maga akarta ezt az egészet, magában arra számított, hogy undorodni fog tőle, de éppen ellenkezőleg. Kimondottan izgatónak találta, Hármas reakcióját is, ahogyan valami halk, meglepett hangot hallat, és magát a tényt is, hogy ő teszi ezt vele.   

Csak úgy, mint azelőtt, azon kapta magát, hogy tudja, mit kell csinálnia, és a jelek szerint jó is volt benne. Nem mintha Hármas annyira igyekezett volna, hogy bármiféle megerősítést adjon neki, de az épp eléggé árulkodó volt, hogy milyen hamar teljesen megmerevedett a kezében.

Persze ez a kis játszadozás nem volt elég Hármasnak, és igaz, ami igaz, Egyes ennél többet ígért neki, szóval végül csak eljutott addig, hogy a szájába vegye a farkának a hegyét. Rossz ötletnek bizonyult, mivel az alsó ajkán a seb, amit Hármas az imént már ügyesen felszakított a fegyverrel, most újból vérezni kezdett. Ellenben Hármasnak nagyon is tetszett a dolog, annyira, hogy már nem tudott nyugton maradni, a szabad kezét Egyes rövidke hajába túrta, a tarkójánál, hogy megpróbálja még jobban magára húzni őt. Egyes többé-kevésbé sikeresen ellenállt, legalábbis nem hagyta azt, hogy a másik teljesen átvegye felette az irányítást, és közben érezte, hogy teljesen elvörösödik, és csak részben azért, mert nem kapott elég levegőt. Azért is, mert minden kellemetlenség és fájdalom ellenére, túlságosan is élvezte, a nadrágja kényelmetlenül feszült az ágyékán, pedig még csak magához sem nyúlt.

Hármas végül felhagyott a próbálkozással, elengedte Egyes fejét, és frusztráltan horkantott.

- Meg akarlak dugni - jelentette ki aztán sötét hangon.

Egyáltalán nem volt boldog, amikor Egyes elhúzta tőle a fejét, hogy válaszoljon, habár a keze azért egy pillanatra sem állt meg.

- A tegnapi után? Az kizárt. Legalábbis ilyen hamar.

Eléggé durván csinálták, és az a fertőtlenítő, amit jobb híján használtak, alapvetően nem síkosítónak lett kitalálva. Ezt még Hármasnak is be kellett látnia, legalábbis nem erőltette tovább a dolgot. De lehet, hogy csak azért nem, mert közben meglátta Egyes csinos kis ajkait, ahogy a szokásosnál is vörösebben fénylenek a vértől és a nyáltól.

- Oké-oké. Akkor meg akarom dugni a szádat.

- Hát, az sem fog megtörténni - mondta Egyes felháborodottan, és már készen is állt rá, hogy ott hagyja Hármast a francba.

- És ki mondta, hogy van választásod? - kérdezte Hármas fenyegetően. - Úgy tűnik, elfelejtetted, hogy kinél van a fegyver.

Persze, Hármas azóta sem engedte el a pisztolyt, azon támaszkodott az ágyon, de most újra felemelte, hogy a másik férfi felé irányítsa. Egyes már nem is tudta, hogy a szégyen, vagy a düh miatt lángol az arca. Meg sem mozdult, továbbra is Hármas előtt térdelt, viszont már elvette a kezeit róla, és most a saját combján nyugtatta őket. Még a nadrágon át is forrónak érezte a bőrét.

- Annyira kibaszottul buzi vagy - tette hozzá Hármas. -, hogy biztos, hogy képes vagy rá, ha ettől tartanál.

- Nagyra értékelném, ha nem hívnál így - felelte sértetten. - Amúgy is a biszexuális találóbb szó lenne.

- Rám, talán, én nagyonis szeretem a nőket, de te, Egyes? Ugyan már!

- Én is lefeküdtem Kettessel, azt ugye tudod? - kérdezte Egyes önérzetesen.

- Mi lenne, ha most inkább nem Kettesről beszélgetnénk? Vagy bármiről, ami azt illeti. Inkább csináld a dolgodat! 

Egyes keményen összeszorította a száját, mielőtt engedett volna az erőszaknak, és újra kinyitotta volna. Az volt a legrosszabb az egészben, hogy amúgy is meg akarta csinálni, Hármasnak egyáltalán nem kellett volna megfenyegetnie őt. De vele már csak így működnek a dolgok, nem igaz?

Egyébként Egyesnek minden gond nélkül ment - Hármas simán becsúszott a szájába, egészen a torkáig, pedig meg sem próbált óvatos lenni. Egyes ügyelt arra, hogy a megfelelő ütemben, az orrán vegye a levegőt, hagyta, hogy Hármas újra a tarkójára csúsztassa a kezét, és úgy mozgassa a fejét, meg sem próbált ellenállni. Na persze azt is érezte, hogy a fegyver csöve a halántékának nyomódik.

És mindezek ellenére továbbra is ugyanúgy be volt indulva, ha nem jobban - most, hogy felszabadultak a kezei, erős késztetést érzett arra, hogy kihámozza magát a nadrágjából, de nem akarta, hogy Hármas lássa rajta, mennyire lázba hozza ez az egész. Ennyi büszkeséget meg akart még tartani ebben a végletekig megalázó helyzetben, miközben Hármas kihasználja őt - arra használja a száját, hogy elélvezzen.

Legalább nem tartott sokáig, és Egyes az utolsó pillanatban megpróbált elhúzódni tőle, de Hármas nem hagyta neki, egyenesen a torkába élvezett, úgyhogy Egyes azt érezte, hogy menten belefullad, ráadásul esélye sem volt arra, hogy ne nyelje le.

Hármas borzasztóan önelégülten nézte, ahogy levegő után krákog, és bár a fegyvert továbbra sem engedte le, elhúzta tőle, és hagyta, hogy a másik férfi felálljon. Ezt Egyes arra használta, hogy éljen a maga kis bosszújával, hirtelen ötlettől vezérelve Hármashoz hajolt, és vadul, mélyen megcsókolta őt - és a maradék spermát a szájába tolta a nyelvével.

Hármas félrerántotta a fejét, és kiköpött.

- Rohadék!

Egyes nem élvezhette ki a győzelmét, mert Hármas megragadta a nyakát, és anélkül, hogy felállt volna, az ágyra penderítette őt, a szétszerelt fegyverek alkatrészei a hátába mélyednek, de nem volt maradása arrébb kúszni, mert Hármas már fölé hajolt, az ágyhoz szegezve őt, és újra megcsókolta. Egyes csak akkor realizálta, hogy bár már túl vannak egy szexen, és egy szopáson, most csókolóztak először.

És Hármas kibaszottul jól csókol.

Egyes egészen beleszédült, de lehet, hogy csak azért, mert még mindig nem kapott rendesen levegőt, aztán Hármas az ölébe tette a kezét, és oh, nem, nem csak légszomj miatt forgott vele a világ.

Hármas fürge mozdulatokkal szabadította ki a nadrágjából, és amikor megragadta őt, Egyes tudta, hogy ez, a francba, már megint, nem fog sokáig tartani.

- Tudtam, hogy imádod ezt, te perverz kis fasz - bazsalyogta Hármas, aztán, mielőtt Egyes bármit is reagálhatott volna, megharapta az ajkát, gondosan a sebénél. Egyes feljajdult, és megemelte a karjait, hogy lelökje magáról Hármast, de végül csak addig jutott el, hogy a pólójába markolt, mert közben túlságosan is jó volt az, amit Hármas odalent művelt. Mit bánta ő, hogy Hármas lenyalta az ajkairól a kiserkenő vért, nem tudott ellenállni, elengedte magát, és öntudatlanul is belenyögött a másik férfi szájába. Valamikor lehunyta a szemeit is, de észre sem vette, és ezért is érte Hármas támadása teljesen váratlanul. Ujjak fonódtak Egyes nyaka köré, mire persze kipattantak a szemei is, és egészen közelről láthatta Hármas őrjöngő, ragyogó tekintetét. Erre persze mindkét kezével megragadta a csuklóját, hogy leválassza magáról, de Hármas nem hagyta, és Egyes pedig hamar rájött, hogy felesleges próbálkoznia, mert a másik nem fojtogatja őt. Éppen csak szorítja a torkát, nem is fájdalmasan, csak valahol a fenyegető és az izgató között, és ez egyáltalán nem volt ismeretlen érzés vele kapcsolatban. De azért kapott levegőt, és realizálta közben azt is, hogy ez azt jelenti, hogy Hármas elrakta végre a fegyverét, mert a másik kezével még mindig az ölében dolgozott.

- Ne merészelj még egyszer megfenyegetni. - Hármas hangja szinte csak morgás volt, és Egyes érezte, hogy a szorítás erősödik a nyakán, de közben a farkán is, és az ádámcsutkája tehetetlenül nyomódott Hármas tenyerének. - Különben kibaszottul megöllek.

Akármit is mondott, azt olyan hangon tette, ami elég volt Egyesnek ahhoz, hogy átlendítse az orgazmus küszöbén. És Hármas nem csak úgy átlökte, hogy aztán ott hagyja őt, tisztességesen végigjátszotta a dolgot,egészen amíg Egyes már nem bírta tovább elviselni az érintését, és csak nyöszörgött alatta. Akkor végre elengedte őt.

Egyes még sokáig zihált, míg újra elegendő levegőhöz jutott az orgazmus után, na meg azután, hogy Hármas nem szorongatta tovább a torkát, de azután is csak pihegett, egészen amíg rá nem ébredt, hogy a szétszedett fegyverek bizonyos részei még mindig a hátába mélyednek. Hátranyúlt, valamit kihúzott maga alól, és lelökte az ágyról.

- Hé, csak óvatosan! - dörrent rá Hármas mérgesen, de további inzultus helyett Egyes érezte, hogy a végigsimít a hasán.

Oké, valójában beletörölte a pólójába a kezét, aztán elfeküdt mellette.

- Muszáj volt összecseszned a felsőmet? - kérdezte Egyes csak némileg frusztráltan. Többhöz nem volt ereje.

- Vedd le a picsába - felelte Hármas fáradtan, majd azért hozzátette még kárörvendően. - Különben is te cseszted össze.

Egyes ezzel nem tudott vitatkozni, szóval inkább hallgatott rá, levette, ledobta valahová a földre, aztán visszahanyatlott az ágyra.

Az Android hangjára ébredt, ahogyan a maga szenvtelen, mégis mindig vidámnak tűnő hangján jó reggelt kíván, és közli, hogy mindenki készülődjön, mert egy óra múlva odaérnek az űrállomásra.

Szerencsére mindezt mikrofonon keresztül tette.

Egyes hirtelen ült fel az ágyon, félmeztelen volt, na jó, egy kicsivel még több is, mint félmeztelen, és azt sem tudta, hol van. Nem aludhatott valami sokat, de azt aztán nagyon.

Hármas hasonlóképp festett mellette, csak ő valamivel hamarabb össze tudta szedni magát. Szinte rögtön felállt, és vidáman nézte Egyest, aki továbbra is teljesen ki volt terülve az összegyűrt ágyneműn, és néhány fegyver között.

- Elaludtunk - közölte Egyes a nyilvánvalót, miközben végre kikecmergett az ágyból és nekiállt felöltözni, legalábbis amennyire tudott. A nadrágját mindenesetre besliccelte, de a pólóját ilyen állapotban nem vehette magára.

- Köszi újra a pólómat - morogta.

- Kit érdekel, itt az enyém - felelte Hármas, és kihúzott a szekrényből egy felsőt, ami többé-kevésbé még tisztának is tűnt, Egyesénél legalábbis jobban, és hozzávágta a másik férfihoz. Az éppenhogy elkapta, de megtorpant, mielőtt magára húzta volna.

- Nem félsz attól, hogy felismerik? - kérdezte, ügyesen frusztrációnak álcázva a bizonytalanságát. Tény, hogy Hármasnak volt vagy három pólója, vagy ha több is, ugyanolyannak néztek ki, és méretben sem igazán illettek Egyesre.

- Miért, talán félsz attól, hogy Kettes rájön, hogy valójában mennyire perverz vagy? - kérdezett vissza Hármas támadóan.

- Egyáltalán nem érdekel Kettes - szögezte le Egyes azonnal. Ennél ez azért picit bonyolultabb volt, de perpillanat teljesen igaz.

- Helyes - mondta Hármas. - Mert én aztán kurvára leszarom. Na igyekezz, ha nem sietünk, megint felzabálják előlünk az összes valamennyire még ehető kaját.

Egyes végre magára húzta a pólót, ami egy kicsit nagy volt rá, és kényelmetlennek érezte, aztán a kijárat felé fordult volna, de megtorpant előtte, és még egy bizonytalan pillantást vetett Hármasra.

Hármas forgatta a szemeit, ami pedig nem is volt szokása, odalépett Egyeshez, és adott neki egy hosszú, mocskos csókot, amiben benne volt az egész éjszaka feszültsége, és vágya, de még valami több is, követelés, és ígéret.

Vigyorgott, amikor maga mögött hagyta a bódult Egyest, hogy kinyissa az ajtót.